Az új év első napjaiban az ember arra gondol, hogy talán ez az év jobb lesz! Talán gazdagabbak, leszünk, talán jobban élhetünk, mint korábban!  Nem is veszi észre az álmodozó, hogy mennyire közhelyesek ezek a gondolatok.
Azért, mert olyan csak a mesékben van, hogy egy jó tündér kiragadja az egyént a valóságból és a szellők szárnyán az égbe emeli. A mese közeli kiugrásnak egyéb lehetősége meg nincs! /A Fidesz haverságot most hagyjuk ki!/ Hiába tették közhellyé, mégis tény, hogy a sokaság nagyobb lépésekkel történő előrehaladásának, kiemelkedésének mindenki számára elérhető lehetősége a hasznos, alkotó tevékenység.

Ezt kellene tehát elérhetővé tenni minden ember számára. Olyan munkát, amiben örömét látja, megvalósíthatja céljait és eredményéből előre jut. Nem egyszerre: fokozatosan, de biztosan! A Kádár-rendszer nosztalgiájában éppen a biztonság és a kiszámíthatóság a legerősebb tétel. Most a dolgozó, a bérből, járadékból élő úgy látja, hogy teljes a bizonytalanság körötte. Sose hitte, hogy

volt olyan időszak, amikor övé lett volna a hatalom, de volt olyan időszak, amikor volt munkája, ki tudta számítani a jövedelmét, kalkulálhatta a kamatokat, és alanyi jogon kapott egészségügyi, oktatási, szociális ellátást. Most mit kap? A munkakönyvet! (ha meg nem szüntették volna) amennyiben kinyitja a pofáját!

Nem volt sose az övé a gyár, meg a hivatal, de emberként kellett bánni vele! Most meg a főnök jóindulatán múlik, hogy munkatársnak, vagy rabszolgának tartja a beosztottjait. Megteheti ezt is, meg azt is! A fülkeforradalom már szinte az intim szféra dolgaiba is belenyúl törvényalkotásaival, de az emberi méltóság megtartására nem tud rendszabályt alkotni. A legnagyobb baj, hogy az igazi kiskirályok, (rabszolgatartók) a közszférában vannak. Azok a nyelvnindzsák, akik legtöbbször nem saját teljesítményük, hanem párthűségük miatt kaptak sarzsit. Ők a legnagyobb rohadékok! Megalázzák, kihasználják azokat, akiket vezetniük kéne. Nővéreknek sokszor nincs idejük a beteget kezelni, de kell, hogy legyen idejük a kijelölt időre, kijelölt hőmérsékletben, megfelelő alázattal az igazgatónak kávét vinni. Mosolyogva, hajladozva havi hatvanezerért!

Az előfordulhat, hogy egy szakmai hiba miatt egy beosztott nem kap fegyelmit, de az szinte kizárt, hogy a protokoll be nem tartása, véleménynyilvánítás, ellentmondás stb. miatt megússza a kirúgást! Ilyen viszonyok között a munkahelyi légkör maga a pokol! Mindenki fél mindenkitől, az idegfeszültség-mérő higanyszála kiütné a plafont! Persze éppen ez a cél! Hallott-e már valaki arról, hogy egy főnököt, vezetőt, embertelensége, erőszakossága miatt megbüntettek, vagy kirúgtak volna? Ilyen nincs! Azért, mert mennél nagyobb félelmet, feszültséget indukál a vezető, annál nagyobb mértékben köti le a dolgozó energiáját a koncentrálás arra, hogy megfeleljen és annál kevésbé képes azzal foglalkozni, hogy milyen rendszerben is tudna jobban élni!

Az idegfeszültségben, megfélemlítésben élő ember otthon sem képes regenerálódni, mert az elgyötört idegei egy idő után képtelenné teszik a normális emberi együttélésre. Ebben a helyzetben az emberek nem mernek szólni, nem tudnak szervezkedni. Ha nincs szervezet, nincs is mitől félniük - mondják a zsarnokok - miközben elégedett vigyorral dörzsölgetik tenyerüket! Tudják ám, hogy az igazság az, hogy mindenhol baj van, mindenki elégedetlen, de mint annak idején a földesurak a maguk által hozott törvényekre alapozva keményen eltapossák a lázadásokat és a lázadókat.

Ha ellenállás van, nem csak a felcsúti kisvasút épül tovább, hanem az elnyomás is fokozódik! Ez a rendszer lényege. Ilyen viszonyok között bárgyú dolog azt hinni január elején, talán ez az év jobb lesz! Ez már csak akkor lesz jobb, ha mindenki végiggondolja és kézbe veszi dolgainak irányítását. Már Petőfi világgá kiáltotta az igazságot: „Habár felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr…” Talán ez az év ráébreszt!

Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala