Sokáig gondolkodtam, reagáljak-e a hét éve, tragikus körülmények között elhunyt Takács József és Papp László emlékére szervezett január 7-i megemlékezés körüli botrányra. (Miért nem tarthattak megemlékezést a csepeli tragédiáról az iskolában?, csepeliek.blog.hu, 2016. január 8.) Ami visszatartott véleményem azonnali megfogalmazásától, az a hét éve gyászoló két család. Ők valószínűleg szeretnének már politikai csatározásoktól mentes körülmények között emlékezni az elhunytakra.
Az önkormányzat vezetőinek a fenti cikkben olvasható levele, illetve a megemlékezéssel kapcsolatos magatartása azonban felháborított. Botrány, amit most tettek: nem engedték a családtagok, barátok, volt tanártársak megemlékezését az iskolában megtartani. Persze, előrebocsátom, ez
várható volt tőlük. Azoktól, akik az iskolában hét éve történt kettős gyilkosság miatt, „gyilkos iskoláról” beszélnek, írogatnak, ezt lehetett várni. Ők ilyenek. Mindent és mindenkit maguk alá akarnak gyűrni. A megemlékezéseket és a megemlékezőket egyaránt.
A megalázó és egyben a hatalom gőgjét, packázását felmutató történet lényege: még tavaly, november 19-én, az iskolát működtető Alapítvány vezetője, egy, a polgármesternek küldött, korrekt, tisztességes levélben jelezte: január 4-én visszaadják az iskola „üzemeltetését, fenntartását” az Önkormányzatnak.
Felajánlották, hogy az általuk készített emlékfal maradjon az iskolában, hiszen, „a két kiváló kolléga munkássága és az iskola épülete egymástól elválaszthatatlan, s mindössze azt kérték, hogy a „tragédia napján, előre egyeztetett időpontban, elhelyezhessék itt a családtagok, barátok, kollégák az emlékezés virágait.”
Huszonhat(!) nap múlva, december „15” – én, Borbély úr azt válaszolta, „hogy javaslatát a Képviselő-testület elé” terjeszti, majd így folytatta: „..az emlékfal látogathatóságával kapcsolatban, tájékoztatom”, hogy a „tisztelgés lehetőségét a jövőben is lehetővé fogjuk tenni a csepeliek, a család, a barátok és a kollégák számára..”
Két megjegyzés a válaszhoz:
> a testületi ülés is december 15-én volt. Elfogadták az Alapítvánnyal kötött megállapodás január negyedikével történő megszüntetésére vonatkozó javaslatot, amit Borbély úr „15” – én írt alá. Ebben azonban nem szerepelt az emlékezéssel kapcsolatos kérés, amit viszont az Alapítvány elnökének írt levelében, szerintem visszaigazolt.
> Azaz a polgármester leveléből nem olvasható ki, hogy az iskolában nem lehet megemlékezést tartani. Ha szerepelt volna, akkor az emlékfal lebontását és elszállítását is illett volna kérnie az Alapítványtól, mert az nem az ingatlan szerves része, a tervezést és a kivitelezést végző Alapítvány tulajdona, önkormányzati tulajdonban „tartása” érdekében meg kell egyezni a tulajdonossal, az Alapítvánnyal.
A levél azon értelmezésével, miszerint az iskolában nem lehet megemlékezést tartani, a szervezők, információim szerint, csak a megemlékezés előtti órákban szembesültek. Tájékoztatták az önkormányzat „döntéséről” az emlékezésre érkezőket, ahogy arról is, hogy természetesen felhívták az aljegyzőt, a Csepeli Városgazda Zrt. vezetését, a megszervezett program megvalósítása érdekében. Válaszuk elutasító volt: nem lehet az épületben megemlékezést tartani. Minderről azonban a december 15-január 7. közötti időszakban nem tájékoztatták a megemlékezést szervező alapítvány vezetését.
Mellesleg arra sem tellett a figyelmükből, tisztességükből, hogy az általuk aznap délelőttre szervezett temetői megemlékezésről, koszorú elhelyezésről, ahol is Borbély és Németh urak koszorúikat a két sír közé helyezték, Önmagukon és a Takács családon kívül, bárkit is értesítsenek.
Az iskolai megemlékezés elmaradt, a résztvevők az iskola kerítéséhez kötötték virágjaikat. Ennyi. Erre szokták azt mondani, a hatalom az emberi jellemtorzulásokat is naggyá teszi. Ennek vagyunk tanúi, részesei Csepelen is. Vajon meddig leszünk csak tanúi, távoli, szörnyülködő figyelői, közömbös szemlélői mindannak, ami körülöttünk történik?
V O X
