Van képük a köztulajdont bagóért birtokolni. Szűk körben mutogatni, felvágni „na, ezt is megtehetjük”. Egy kis barokk pompát bevinni új polgári miliőjükbe. Igaz, a képek raktárakban pormentesen „porosodtak”, de biztonságban. Biztonságban magukat érzik, de ez a festményekre nem állt. Azért már minden képkölcsönzőnek ne legyen külön hadserege. Nem tudom, hogy bankvezérünk magát védeti, vagy elvetélt elveit, vagy

beszerzett műtárgyait. Előbbi nem olyan időt- és értékálló.

Most nem kimondottan a festményekről van szó, hisz az ő helyük olyan közgyűjteményekben, közintézményekben van, ahol adottak az állagóvási és őrzési feltételek. Ezt eddig nagy szakértelemmel és kevés kivételezéssel kezelték. Kisebb múzeumokban, időszakos kiállításokon biztosították a raktárakból kimazsolázott alkotásokkal egy-egy korszak, egy-egy stílus bemutatását, a nagyközönség számára. Jutott a megfelelően biztosított bankok, közintézmények reprezentációs helységeibe, sőt neves „névtelen” műgyűjtők is kölcsönözhettek privát galériájukba, kevesek gyönyörűségére.

Na de most, csak úgy egy anyós lakásába, mint egy színes tv-t? Felelőtlen, engedelmes kiszolgálása egy kivagyisági hóbortnak. Ami eddig képtelenségnek tűnt, most mindenre képes képességgé vált.

Kalocsai Imre