A publicisztika szerzője: Horváth Gyula

A csepeli fideszesek nincsenek tudatában annak a felelősségnek és annak a bonyolult embereket összekötő rendszernek, amit politizálásnak hívnak. Németh Szilárdtól megtanulták, hogy csak az erő (az erőszak és az arrogancia) az egyedül érvényesíthető „deviza”.

Pedig ebben az egykori pedagógus, a szocik alatt a Csikó sétányi Iskola igazgatója óriásit téved! Tudnia kell, hogy a nép és az emberi közösség által képviselt akarat az egyetlen, ami stabil „devizának” számít. Úgy vélem, ő valamikor tisztában volt ezzel. Liberális pedagógusként, az első Orbán kormány ellen sztrájkot szervező vasutas szakszervezeti vezetőként, de talán még a hatalomért küzdő ellenzéki önkormányzati tanácsnokként is érzékelte ezt az igazságot. Csak a hatalom mámora tehette meg vele és tettestársaival, hogy az a kényszerképzetük alakult ki, hogy a hatalom tőlük el nem vehető, és bűneikért ők meg nem büntethetők!

Kormányzásuk eddigi ideje alatt nem arról beszéltek, ami van, hanem arról, amit látni szeretnének. A nép, meg bízott bennük, hogy, ha vannak vízióik, talán egyszer a hozzá vezető útra is rátalálnak. Hat évvel a hatalomhoz jutásuk után egyre erősebben mutatkozik, hogy a nép, már látja, hogy az, amit csinálnak nem több nagyképű handabandázásnál, egyéni haszonszerzésnél, az ország, a kerület tönkretételénél.

A hazugságtól meg nem rettenő, a valóságtól fényévnyi távolságban érvelő Németh Szilárdot, - és annak gondolkodásra alkalmatlan csepeli helytartóit - már mindenki utálja!

Némethék, nem veszik észre, hogy a szédülés, amit a szervezetük érez, nem a szokásos delírium következménye, hanem a körülöttük erősen megritkult levegő okozata. Nem kell sok idő ahhoz, hogy ráébredjenek, hogy az erő, amit eddig a legyőzhetetlenségük, nagyképűségük, pénzük, jólétük, és antidemokratikus hatalmi tébolyuk alapját adta, iszonyatos gyorsasággal inflálódik. A zuhanó hitelességük miatt rá lesznek kényszerítve arra, hogy visszavonuljanak, és az ellenzékkel keressenek kapcsolatot.

A Fidesz az elmúlt hat évben mindent megtett azért, hogy akkor, amikor a csődöt mondott politikája miatt a szakadék szélére tántorgott egyetlen párt se nyújtson neki mentő kezet. Hat évig verte, ütötte, a feléje nyúló kezeket!

A kezekben az ellenzéket, az ellenzékben az ellenséget látta állandóan! Ha tehette, megalázott, megsértett társadalmi civil, szakmai, sportolói, politikai közösségeket.

Érveiket gőgös módon érdemi vizsgálat nélkül visszaverte!

Ki merne, (akarna) neki így kezet nyújtani?

A szemfényvesztéssel még magukat is becsapták. Olyan példaképet állítottak, akinek életműve harsány cáfolata a Fidesz törekvéseknek. Széll Kálmánról teret neveztek el, ahelyett, hogy életútjából tanultak volna. Az illető ugyanis pénzügyminiszterként, meg miniszterelnökként is az ellenzékkel való együttműködésnek volt a híve, és ennek köszönhette sikereit.

Ez a példa is azt mutatja, hogy mekkora értéktévesztés az, ami a Fidesz önkényt megalapozta! Őket csak a siker orientálja, a hozzá vezető út munkássága nem érdekli! Ezért mondható ki nagy biztonsággal, hogy közeleg az idő hazánkban, (és Európában is) ahhoz, hogy a közösségek mondjanak ítéletet a sehová nem vezető populizmus és gyűlölet politikája felett.

Akkor mutatkozik majd meg, hogy az-az ember, - és szervezet - aki magától mindenkit elvert, aki mindenkit gyűlölt, lejáratot, mennyit is ér egyedül?

Nagy valószínűséggel még megmaradni is igen csekély esélye marad!

Maguknak keresték!

Forrás: Horváth Gyula weblapja