Nagyot fordult a világ szerda óta: a (gyakorlatilag) betiltott népszavazások országából hirtelen Kelet-Európa potenciális Svájcává, a referendumok földjévé változtunk. Hirtelen úgy alakult, hogy három igennel megint el lehet tanácsolni a kormányt – ha nem is a hatalomból, de a komfortzónájából mindenképpen.

Amennyiben az állami földek eladása, az államicég-vezetők kétmillió feletti fizetései és a vasárnapi boltzár ellen valóban összegyűlik a szükséges számú aláírás, és el is megy a polgárok legalább fele szavazni, úgy az kisebbfajta csoda lesz. Ha megtörténik, és a feltett kérdésekre a többség igennel válaszol, abból nehezen lehet majd másra következtetni, mint hogy a hálátlan nemzet dugig van a naranccsal.

Igaz, ott egy negyedik kérdés is a pakliban: a kormányzat tenné fel, és nagyjából úgy hangzik: akarja-e ön, hogy az EU tetszőleges számú menekültet sózhasson a nyakunkba. A hardcore kormánybuktatók és a radikális emberjogi harcosok itt is az igenre ikszelnének, amúgy viszont a migránstéma csak akkor nem fullad súlyos érdektelenségbe, ha a másik három, valódi kérdés mellé kerül a szavazólapon.

A kormányzati trükközésnek a lista összeállításán túl is tág tere van – sok múlik az időzítésen, a hiperlojális Áderen, a hasonló beállítottságú választási szerveken –, de egy aprócska ajtó mégiscsak kinyílt a NER első valódi nemzeti konzultációja előtt.

Kitárják, vagy rácsapják az orrunkra? A hatalmon lévők most fogják demonstrálni, hogy a saját alkotmányuknak van igaza („a közhatalom forrása a nép"), vagy azoknak, akik szerint a Fidesz réges-rég kukázta a köztársaságot. (nol)