Miután Lánczi András, Orbán tanácsadója és a Corvinus újdonsült rektora elmondta, hogy amit korrupciónak hívunk, az a Fidesz politikája, és Lentner Csaba is elmondta, hogy az MNB alapítványainak pénze arra kell, hogy a Fidesz gondolatai legyenek az egyedüliek az országban, most Lázár Jánoson volt a sor, hogy elmondja, amit korrupciónak látunk, az nem is az:

arra kell majd felkészülni, hogy kormánypárti politikusok korrupciós ügyekbe fognak még keveredni. De csak azért, mert a kormánypárti korrupció pusztán az ellenzék "politikai terméke" lesz.

Tehát, ha esetleg azt látná az olvasó a hírekben, hogy eltűnt pár száz milliárd forintnyi közpénz, nem kell megijedni, mert bár ha el is tűnt, ez nem más, mint az ellenzék politikai terméke. Inkább fel kéne háborodni, hogy az ellenzék kicsinyes bosszúból politikát csinál a közpénz tervszerű ellopásából.

Zseniális mutatványt próbált a Fidesz végrehajtani az elmúlt hetekben: megpróbálja megszüntetni a korrupciót. Nem a pénzlopást persze, hanem a korrupció fogalmát. Megpróbálnak olyan új értelmet adni a pénzlopásnak, mintha az

valami haszonnal járna az állampolgárok számára.

Nyilván a fő célpont saját szavazói bázisuk, aminek azt próbálják elmagyarázni, hogy a közpénz eltulajdonítása a közös célok (egyébként mik is ezek a közös célok?) megvalósításának eszköze.

Közben pedig megpróbálják beellenzékiesíteni a korrupciót, úgy beállítani, mintha a korrupcióról szóló közbeszéd valami kicsinyes politikai harc része lenne. Ezt a taktikát már ismerjük. Arról szól, hogy elmagyarázzák, valójában itt nem közügyről van szó, hanem egy politikai csatáról, amiben mindkét fél sáros, tehát az állampolgárok számára nem lehet pozitív eredménye.

Csakhogy valójában közügyről van szó, arról, hogy az adófizetők által összeadott pénzt az adófizetők által megválasztott kormány, amelynek feladata az adófizetők szolgálata, hogyan kezeli. És attól még, hogy 2010 előtt se bántak jól a közpénzzel, nem lesz érdem, hogy 2010 után se bánnak azzal jól, sőt attól, hogy 2010 előtt nem bántak jól a közpénzzel, nem lesz igaz, hogy ne lehetne vele jól bánni.

Ha Lázár és a Fidesz valóban a köz érdekében aggódna a korrupció miatt, és nem saját szavazóvesztésük elkerülése érdekében, akkor nem a korrupció szót próbálná átmagyarázni, vagy magát a korrupciót eltüntetni, mint egyszeri hobbibűvészek, hanem például nem lopna. Nem az állami vállalatok költéseinek felderítését nehezítené, mint a pár hete beadott törvényben, hanem nyilvánossá tennék, és az interneten kereshetővé az állami cégek költéseit. De nem is olyan legfőbb ügyészt tartanának pozícióban, mint a Polt Péter, aki egy esetben sem volt hajlandó 2010-es újraválasztása óta Fidesz-politikus ellen vádat emelni.

De valójában Lázárék nem a közvagyon miatt izgulnak, hanem a sorozatos lebukások miatt, amelynek valódi előzménye nem az ellenzék, a sajtó tényfeltáró munkája és a közfelháborodás, hanem a nagybetűs LOPÁS.

A korrupció nem az ellenzék, hanem a kormánypárt, a Fidesz politikai terméke, amelyet oligarcháik feltőkésítése, illetve hatalmuk megtartása érdekében hoztak létre, és most megpróbálnák átcsomagolni félrebeszéléssel, cinizmussal, depolitizálással, a foglyul ejtett állam ügyészségének tétlenségre késztetésével.

Hogy miről is van szó, azt Lázár másik  mondata illusztrálja jól. Amikor arra a kérdésre, hogy mit szól Lánczi András mondataihoz, miszerint a korrupció maga a Fidesz politikája, annyit válaszolt, „a tudomány kutatásait a végrehajtó hatalomnak nem szabad kommentálnia.”

Politikai termék? Tudományos kutatás? Nem, egyszerűen az történik János, hogy ti ellopjátok a mi közös pénzünket!

Jámbor András

Forrás: Kettős mérce