Először rendeztek országos sírásó versenyt. A debreceni viadalon egy hazai egység győzött, főként gyorsaságának köszönhetően.

Harminchat profi nehézatléta mérte össze tehetségét, tudását, állóképességét és nem utolsó sorban a küzdelem pszichés terheinek elviseléséhez szükséges érzelmi stabilitását a sírásók Debrecenben megrendezett országos versenyén.

A szakág hazai csúcsszerve, a

Magyarországi Temető Fenntartók és Üzemeltetők Egyesülete által szervezett tornán tizennyolc, két-két fős csapat vett részt az ország minden részéből, így érkeztek versenyzők Esztergomból, Tótkomlósról, Nyíregyházáról, Szekszárdról és Szentgotthárdról is. A hajdúsági vendéglátók három összeállítással is képviseltették magukat: a megmérettetésre benevezett a debreceni köztemetőt húsz éve üzemeltető AKSD Kft. két évtized alatt összekovácsolódott csapata, a hazai pályát ugyancsak kiválóan ismerő Hajdú-Bihar megyei temetkezési vállalat együttese, valamint a debreceni Platinum.

A kocsányos tölgyekkel és nyugati ostorfákkal szegélyezett, kifejezetten temetői parcellának tűnő versenypályán fölsorakozott versenyzők előtt az öttagú zsűri elnöke, Puskás Béla ismertette a versengés szabályait, továbbá az elbírálás objektív és szubjektív szempontjait. A produkció minősítésének két legfőbb objektív oszlopa az idő és a mélység, míg a szubjektivitás körébe a sírgödörből kilapátolt földhányás esztétikuma, valamint az elkészült sírhant formája, külleme tartozik.

A küzdelem lényege tehát az, hogy a tizennyolc csapat közül melyik képes a leggyorsabban kiásni és betemetni egy 80 centiméter széles, 200 centiméter hosszú, 160 centiméter mély sírgödröt.

A képzeletbeli startpisztoly lövése nem sokkal fél kilenc előtt dördült el, mire a versenyzők ásót és lapátot ragadtak, s nekiugrottak a csupasz földnek. Amint az előre várható volt, a hazai pálya előnyeit kihasználó AKSD csapata azonnal az élre tört. Mivel a parcellát sorsolással osztották föl a nevezők között, egyes csapatokat az a balvégzet sújtott, hogy tuskómaradványokkal és gyökerekkel teli földben kellett ásniuk, a legtöbb csapatnak azonban a pálya kiválóan elkészített minőségére nem lehetett panasza. Nem akadt probléma a versenyzők egyéni fölkészültségével sem.

A kisvárdai Omega temetkezés olyan innovatív megoldásokat alkalmazott a küzdelem során, amelyekkel azonnal fölhívta magára a sajtó figyelmét. A Vámos Péter-Halász Csaba kettős összeszokott, rutinos mozdulatokkal hajtott, amiben nem kis szerep jutott edzőjüknek, Paróczai Lászlónak, aki megállás nélkül biztatta a fiúkat.

Pörgessed, Petikém, pörgessed! – drukkolt a punk frizurát viselő, fiatal mester, aki később elárulta nekünk, hogy az utóbbi hetekben lezajlott temetkezéseket már a versenyre való fölkészülés jegyében, edzésszerű formában végezték. A kettős az utóbbi hetekben átlagosan háromszor temetett, ám egyik legkirívóbb teljesítményük az volt, amikor napi hat gödröt ástak ki. S hogy mi értendő az Omega innovatív erején? Többek között az általunk egyszerűen „négyes figurának" elnevezett padlódeszka-alkalmazás, amely megakadályozza a beomlást, továbbá stabil megtámasztási és elrugaszkodási pontokat kínál a versenyzőknek. Ugyancsak a kisvárdai csapat újításai közé tartozik a földhányás rusztikusságának oldása a tetejébe tűzdelt örökzöldek segítségével. Paróczai mester még a dísznövények elhelyezésének szakaszában sem hagyta magára fiait, s így biztatta őket:

– Menjetek a szépségre! A szépségre!

A fiúk olyan sírhantot emeltek, amelynek láttán a zsűri tagjai is elismerően hümmögtek. Igaz, gyorsaságban nem tudták fölvenni a ritmust az AKSD-vel. A debreceni csapatot a 47 éves Rácz János, egy tagbaszakadt, láthatóan bajnoki formában lévő versenyző, és a nála jó tizenöt évvel idősebbnek tűnő Tóth László alkotta. Rácznak olyan vastag alkarja volt, mint Tóth combja, ellenben az idősebb harcos az élettapasztalatának köszönhetően olyan rutinos, megfontolt és takarékos mozdulatokkal dolgozott, hogy meg sem izzadt. Másokról dőlt a víz, a debreceni versenyző azonban erőlködés nélkül állta a sarat. Ők érték el elsőként a 160 centiméteres mélységet, így Rácz az oly jellemző debreceni diftongussal diadalmasan tudatta a sorszámukat:

– Tizenkettő!

Habár minden produkció kivitelezése maximálisan jól sikerült, nem alakult ki holtverseny. Az AKSD végzett az élen, ami nem okozott meglepetést: már a verseny kezdetén látszott, hogy presztízskérdést csinálnak az első helyezésből. Másodikok lettek a szabolcsi temetkezési vállalat dolgozói, Bogár József és Varga Gyula, míg a harmadik helyen ugyancsak helyiek végeztek: a Platinum Temetkezési Vállalat színeiben Jónás János és Jónás Csaba.

Az első helyezett csapat jutalma külföldi kiküldetés lesz novemberben: Rácz János és Tóth László képviseli hazánkat a visegrádi négyek nemzetközi sírásó versenyén. Volt már ilyen, méghozzá két éve Szlovákiában, ahol Szlovákia győzött.

De most jön föl a mélyből Debrecen.

KÁCSOR ZSOLT

Forrás: Népszabadság és nol.hu