Még nyolc óra sincsen, mégis izgatottság tapasztalható a csepeli polgármesteri hivatal bejáratánál. Feszes rendben, vonalban sorakozik Ábel Attila a Fidesz csepeli elnöke, Borbély polgármester és Morovik alpolgármester. (aki, egyben a diákok szimulálási specialistája is, mert ő tudja egyedül /már hallás után is/ a strandon klórmérgezést szenvedett csepeli gyerekekről, hogy milyen szintű iskolaundoruk van valójában.)
A lázas várakozás oka, hogy látogatást tesz a hivatalba Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke, az imént felsoroltak mentora!
Valahonnan ismerős nekem ez a kép! Annak idején, jóval a rendszerváltás előtt (Borbély Lénárd szerint, a naftalinszagú pufajkások idejében) egy másik Borbély, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Borbély Sándor érkezett Csepelre, - akkor őt pontosan így fogadta a helyi vezetés. Ez volt a pártállami protokoll! Párttitkár, tanácselnök, KISZ titkár a kapuban! A hivatal előtti parkolóba akkor se állhatott gépkocsi. (Persze akkor ez nem okozott problémát, mert egyik vezető sem rendelkezett saját használatra adott köztulajdonú luxusautóval.) A tanácselnöknek volt egy szakadt kombi Zsigája, csak azt kellett letakarítani a színről.
Úgy látszik, hogy Csepelen nem változott semmi! De mégis változott, mert akkoriban azonban nem volt sem közterület felügyelő szakasz, sem biztonsági őr hadtest, se a ház előtt posztoló rendőr. Egyedül Magos Feri könyökölt unottan a portás ablaknál, és instruálta a várakozókat, hogy
húzzák fel a gatyájukat, gombolják be a sliccüket és igazítsák meg a nyakkendőiket. Feri nincs, de gatyaigazításra, esetleg a cserére úgy látszik, könnyen szükség lehetne! Egyenruhás portások, recepciós lányok reszketnek, mint a falevél. A megszámlálhatatlan mennyiségű kamerák –amik a rendet demonstrálják - viszont mind beélesítve, és monitoraik szoros megfigyelés alatt!
A nagy autó megérkezik! A szolgálatok feszes „vigyázzba” merevednek, a fogadóbizottság meg zavart, erőltetett mosollyal, és 45 fokos meghajlással fogadja a kézfogásra nyújtott jóságos kezet. /kézcsók nincs!/
Mintha nem is egy párttársuk érkezett volna, hanem a főnök, a nagyságos nagyúr, egy rokon, esetleg a keresztapa! És lám! A látszat megegyezik a magyar sajtó által felvázolt valósággal. Németh Szilárd (a csepeli Voldermont nagyúr) a nagy rezsicsökkentés időszakában sem tudott megfeledkezni népéről (mármint magáról, és a hozzá közel állókról). Amíg pályafutása elején a kerületi sportvezetők előtt fitogtatta összeesküvés-elméleti jártasságát és bonyolult táblázatokat rajzolt a falakra, a jelek szerint kitanulta a szakmát. Addig „ofsororott”, míg megtetszett neki, és beleragadt a folyamatokba.
Ma már őt emlegetik az újságok egy HUNGUARD nevű kétes cég konstruátorának. Annak a konglomerátumnak a valószínűsíthető szellemi összefogójának, amelyik a hazai közmű cégek jövedelmének lefölözője, és számtalan máltai és ciprusi off-shore cégrendszer szálainak ismerője, keverője. Nem úgy, mint 2010-ben, amikor pár millió általa vélni gondolt forint (sose bizonyított és eljárást sem indított) veszteség miatt trombitálta össze a csepeli sportvezetőket, és égbekiáltó hűtlen kezelésről hisztizett az írott és elektronikus sajtó előtt. Most lehet, hogy sok dollár milliárd szálain van az újbegye! Az akkori arroganciája, nagypofájú vádaskodása, exhibicionista őrjöngése elszállt! Nincs demonstrációs tábla, nagyközönség és nyilvánosság! Viszont nincs egy fikarcnyi előrelépés sem a csepeli sportban, a kultúrában, a gazdaságban. Hátralépés, visszaesés annál több!
A Csepel SC azóta szinte használhatatlan, a sportcsarnok az összedőlés határán, a Munkásotthon napjai meg vannak számlálva, a Papírgyári csarnokot felrobbantották, és a Csepel Művek I. kapujáról még a feliratot is lelopták! Ahogy Borbélyék viselkedése is mutatja, félelem, rettegés lett Voldemort nagyúr csepeli ténykedésének gyümölcse! Mégis a sosem látott migránsok millióitól való félelem az, ami miatt van pofájuk urnák elé szólítani a népet.
Horváth Gyula
Forrás: a szerző Facebook oldala
