A most kiszabadított szellem  dolga végeztével október harmadikán nem fog visszahúzódni a palackba. Az emberben felpiszkált ragadozó újabb prédát keres! És talál...

A csepeli fideszes városvezetés  szócsövében óriáshirdetés adja tudtul, hogy ma este a "kényszerbetelepítés elleni népszavazás" lesz a témája a Rákóczi kertben tartandó lakossági fórumként álcázott hecckampánynak Ezt egy másik, csaknem kendőzetlen hecckampány, a fidezses városvezetés képviselő-testületi ülés előzi meg, amely mi másról mint a migráncsozásról és a lejáratott népszavazásról szól. A közönséghez, hozzájuk, nekik szól a most következő írás, amit minden gondolkodó csepelinek a figyelmébe ajánlunk:

Nagy-Britanniában verik a lengyeleket!  Abban az EU-tagállamban verik, ahol elsőként vált hivatalos, az összetett sorskérdésekre egyszerű választ kínáló kényszerű kormányprogrammá az idegengyűlölet –, de téved, aki azt gondolja, hogy ennyivel megússzuk. A határainkon kívül tartózkodó magyarokon is csattanhat az a gyűlölet ezernyi szálából  font ostor.  Egy ország élete nem épülhet tartósan a gyűlölködésre, mi viszont éppen egy olyan korszak felé tartunk, ahol az ellenséges indulat polgárjogot nyer, követelménnyé válik, és

beépül a mindennapokba.

Túlzásnak tűnik? Emlékezzünk egy 2002. áprilisi politikai nagygyűlésre, ahol először mondta ki egy hivatalban lévő miniszterelnök – kétmilliósnak hazudott tömeg, meg a média közvetítése révén potenciálisan tízmillió ember előtt –, hogy nem bűn, sőt üdvös dolog kivetni a nemzetből mindenkit, aki nem tekinti a magáénak az aktuális kormánypolitikát; hogy a nemzetiszín kokárda nem egy népet, hanem egy politikai tábort jelöl, és mindenki ellenség, akit a Szózat a táborkapun kívül talál. Tizennégy év telt el – enyhült azóta bármennyit is az akkor parancsba adott kettéosztottság?

A most kiszabadított szellem sem fog dolga végeztével október harmadikán visszahúzódni a palackba. A közönség méltán haragos – valójában nem is a bevándorlók miatt, hanem az elmúlt 26 év elszalasztott lehetőségeiért, az átverésért, a kifosztásért –, és a jogos felháborodást most adómilliárdokból, példátlan média-hadművelettel transzformálják acsargó dühvé, virtuálisnak tűnő, de napról napra valóságosabb célpontot mutatva neki.

Az emberben felpiszkált ragadozó prédát keres, és találni is fog, hiszen erre sarkall a természetünk, a rosszra hajló emberi akarat: pórul jár majd nemcsak az idegen, hanem az is, akinek idegen hangzású a neve, másmilyen a bőrszíne, más vallást követ, vagy semmilyet, másban hisz, másként szeret – mindenki, akin látszik (vagy úgy látszik), hogy nem tartozik közénk.

A világban sokszor, sokfelé kipróbált recept mindenütt ugyanazt az eredményt hozta. Igazi politikai örökmozgó: amíg valamilyen végzetes tragédia nem történik, elhozva a rendszer összeomlását, addig segít konzerválni a hatalmi viszonyokat, anélkül, hogy a jobb életet, a kibontakozást, a fejlődést akár csak ígérni kellene. A legtöbb, amivel kecsegtet, hogy nem lesz rosszabb – de kimondva csak annyit állít, hogy sokkal rosszabb lesz, ha nem gyűlölsz eléggé.

Ősi ösztön, évmilliók óta bennünk él, és alig kétezer évünk lett volna rá, hogy túllépjünk rajta. Megint nem sikerül, de legyünk optimisták: a következő generáció újra megpróbálhatja.

HARGITAI MIKLÓS

Forrás: Népszabadság