Micsoda este! Egyszerre csak megjelent a színen Gulyás Gergely nyelvújító, s feltalálta a politikailag érvényes népszavazás fogalmát, ami október másodika óta az érvénytelen népszavazás szinonimája a Fidesz politikai szótárában. Erre már tényleg felvontuk a szemöldökünket, de csettinteni csak akkor csettintettünk, amikor kiderült, hogy tíz nappal korábbi kijelentésüket, miszerint csak akkor módosítanak alkotmányt, ha a népszavazás érvényes lesz, október másodikán érvénytelenné nyilvánították. Ekkor megértettük, hogy a népszavazás egyúttal nyelvi reformációt is jelent, mostantól kezdve a Fidesz politikusai az érvényes érvénytelenség, vagy az érvénytelen érvényesség álfogalmaival játszadoznak, s ha törik, ha szakad, elsöprő győzelemnek mutatják be a népszavazási kudarcot. S hogy ez minél inkább hathatós és tetszetős legyen, néhány számokkal bűvészkedő kutatóintézetet is felkértek, hogy kifulladásig bizonyítsák, amit bizonyítaniuk kell.

Nem mintha mindez bármit is változtatna a tényeken.

A tények pedig a következők: az érvénytelen népszavazás minimum kettős kudarc Orbán Viktornak. A belpolitikai kudarc abban áll, hogy

nem sikerült növelnie szavazótáborát. Még egy horribilis összeggel megtámogatott, és permanens forradalmi érzéssel fűtött kampánnyal sem tudta mozgósítani azokat, akiknek a szavazatait meg akarta szerezni a Fidesz-Jobbik keménymag támogatásán túl. Pedig dübörgött a kampány, lobogott a lelkesedés a kormánypolitikusokban, hogy már csaknem mind elhittük, hetek, napok, tán csak órák kérdése, s megnyerjük a nagy Európa-csatát a migránsokból és az európai nihilistákból szervezett hadsereggel szemben, melynek élén Soros György áll. Annyi terrorakcióról, bombamerényletről, nőket megerőszakoló migránsról hallottunk rémtörténeteket a közmédiában, hogy szinte már az volt az érzésünk, egy bomba ketyeg a közelünkben, s percek kérdése, és robbanni fog.

De hiába szították a félelem és a gyűlölet lángjait, a többség mégis otthon maradt, inkább elborzasztotta, mintsem szavazásra bátorította ez a durva kampány. De a kormány nem csügged. Arra a bátortalan felvetésre, hogy tán kár volt húsz milliárdot eltapsolni egy érvénytelen kampányra, a miniszterelnök helyettestől az a válasz érkezett, hogy mi az a húszmilliárd ahhoz képest, hogy terrortámadások lesznek. Semmi kétség, a Fidesz kommunikáció nem változik, ugyanazt fogjuk hallani ezután is, mint eddig, miközben egy átlag magyar változatlanul nem találkozik egyetlen menekülttel sem széles e hazában.

A másik kudarc talán még fájóbb Orbán számára. Amit itthon gond nélkül előad, az sehogyan sem működik Brüsszelben. Ott bizony hiába hivatkozik egy érvénytelen népszavazás eredményeire, hárommillió nem szavazatra, legfeljebb megsimogatják a buksiját.

Hiába, no, le vannak maradva az európaiak - nyelvújítás terén is. Azok a szerencsétlen, nehézfejű politikusok ott Brüsszelben még mindig nem tudják, hogy ha egy szavazás érvénytelen, akkor annak nem ugyanaz a következménye, mintha érvényes volna. Az európai baloldal pedig egyenesen odáig süllyedt, hogy a bölcs magyar népet ünnepeli, mely sikeresen ellenállt a demagógiának, s nem átallották kijelenteni, hogy a magyar embereket európaibbnak tartják, mint a vezető magyar politikusokat. Ez már tényleg a vég kezdete.

De vajon az érvénytelen népszavazás a vég kezdete a kormány számára is, vagy csupán egy súlyos kudarc - rés a pajzson?

Ez most nagyrészt az ellenzéktől függ. A DK és a Jobbik egyenesen Orbán lemondását követeli. Ez tiszta beszéd, de mindenki tudja, hogy a lemondás a kormányfő számára értelmezhetetlen, szóba sem kerül. S az igazi kérdés valóban inkább az, mihez kezd az ellenzék ezzel a kormány-buktával, ami valójában nem ellenzéki győzelem, inkább csak arra jó, hogy erőt és önbizalmat adjon: Orbán legyőzhető. De csak akkor, ha a demokratikus erők képesek együttes fellépéssel véget vetni az évek óta tartó abszurd komédiának, elmondják a választóknak, mire lett volna jó a húszmilliárd az egészségügyben, az oktatásban, s elárulják, hogy ők mit tesznek azért, hogy az ország visszatérjen a normális állapotába. Talán most eldől: előre lépnek-e, vagy csak állnak, s kitartóan nézik a Fidesz politikusok szája szögletébe merevedett mosolyt, mely a saller után az arcukra ragadt.

Lévai Katalin

Népszava