Rózsás kedvvel: Borbély Lénárd Csepel jelenlegi fideszes polgármestere és elődje, mostani pártvezetője, Németh Szilárd a leleplezés előtt
Nem minden határon túli egyformán kedves a csepeli Fidesznek! Úgy látszik, a horvátokat tényleg nem szeretik! - Ezzel kezdi újabb, "Pesti srác a hajóorron" címközéleti publicisztikáját Horváth Gyula baloldali csepeli politikus. Cikkét így folytatja:
Elbontották Rijeka testvérvárosunktól kapott térplasztikát, hogy a helyébe tegyék a pesti srácot! (Azt, hogy Csepelen pesti srácok is voltak 56-ban a kétezres évek elején hallottam egy ünnepi beszédben. Németh Szilárd akkor úgy megbokrosodott, hogy csapot-papot otthagyva, elrohant és 2010-ig - ennek okán - nem is vett részt a helyi központi ünnepségeken. Most meg éppen az ő ötlete nyomán került a pesti srác, a horvátországi rijekai hajóorr talapzatára!) Mintha nem fértek volna meg egymás mellet ezek az alkotások! Vagy, nem lett volna helye ebben a nagy kerületben máshol az új szobornak! Nem, mert a Fidesz
az egyiket a másik feltételeként tudja csak elképzelni. Felelősen gondolkodó, józan embernek érthetetlen, mért kellett ez a durva és udvariatlan beavatkozás? Fricskaként? Vagy, csak mert most is úgy érzik, hogy megtehetik? Nem tudhatjuk!
De kit akart fricskázni a csepeli Fidesz? Azokat a kisdiákokat, akik csereüdülésben, egymás országában, néha házában laktak nagy barátságban? A vállalkozókat, akik Baross hagyományaira épülve, kapcsolatokat, és a közös haladás lehetőségeit keresték egymás környezetében? Köztisztviselőinket és közalkalmazottainkat, akik tapasztalatcsere és ismerkedés céljából építettek ki barátságokat? Vagy a művészeinket, akik fényes és sikeres kiállításokkal, koncestekkel örvendeztették egymás közönségét? Esetleg azokat a polgárokat, akik turistaként egymás országába látogatva felkeresték a testvérvárosok nevezetességeit is? Ne adj Isten, az alkotás mondanivalóját, amit a tengerparti nép küldött Csepelre? Náluk ugyanis a horizonton megjelenő hajóorr mindig az örömöt, a várakozást, a reményt, a jólétet és az idegenből hozott ismereteket, kultúrát jelentette. Ezt küldték az alkotással nekünk is, őszinte barátsággal.
Átlátszó butaság, ha az aktuálpolitikát a jelképekben és az emlékezet rendszerben kívánják megjeleníteni. Még nagyobb butaság, - sőt a nép elleni vétek - ha a vezetők egyéni előmenetelét, megfelelési kényszerét, esetleg gazdagodását akarják alátámasztani az önkényes és igaztalan változtatások. (Ilyen volt az 56-os lángnyelves emlékmű felülírása egy senki által hitelesnek nem mondott márványkockába vésetett szöveggel.) Minden esetre nehezen tudom elképzelni, hogy országaink több száz éves közös államisága, népeink közös küzdelme és haladása, valamint történelmünk közös hőseinek emléke összeegyeztethető-e azzal a cselekedettel, amit a Fidesz művelt azáltal, hogy kivágta a szent Imre térről a Horvátország és Rijeka ajándékát?
Itt nem az esztétikai értékről van szó! Itt a gőgös felsőbbrendűség, és a konfrontáció igénye látszik! Csepelen ma, az a dzsentri típusú arisztokratikus viselkedés ötvöződik a személyi kultusz legrémesebb világával. A despoták kénye kedve szerint, a közösség véleménye, és a diplomácia szabályainak betartása nélkül. Most szoborról döntöttek nélkülünk, nem régen nagy beruházásról, HÉV-ről, de mindenki tud róla, hogy emberekről is! Láthattuk, hogyan rúgnak ki embereket, hogyan rúgnak fel szabályokat, vesznek semmibe törvényeket. A lakosság, és a törvények fölöttinek gondolják magukat. Nem csak a közlekedés szabályait rúgják fel röhögve, vagy az intézményi köztéri kamerák képeit nézegetik önkényesen, hanem mindenkin átgázolnak!
Úgy vélik, megtehetik!
Miért ne sérthetnének meg népeket, miért ne fokozhatnák a gyűlöletük lángját akkorára, ami már a határon kívül is forróságot indukál, ha ez kell ahhoz, hogy a főnökük észrevegye őket! Tudással, hozzáértéssel, kreativitással nem megy nekik ezért a botrányokhoz, gyűlöletkeltéshez és nagyotmondáshoz folyamodnak. Nem győzik egymást előzni abban, ki tud jobban eleget tenni a főnök vágyainak, ki tudja íberelni a másik hazugságát! Mert itt nem Csepelről, nem is a szobrokról van ám elsősorban szó!
Itt a törtetésről, „pénzről, kocsikról, nőkről” és a funkcióban való megmaradásról szól a nóta. Arról a félelemről, hogy maradnak-e és meddig a hatalom édenkertjében. Ez a félelem pusztít a soraikban. Félnek az ellenfelektől, félnek a tudatlanságuktól, félnek egymástól, de legfőképpen saját kicsinységüktől.
HORVÁTH GYULA
Forrás: A szerző Facebook oldala
