Kovács Szilvi publicisztikája:
Tudtad, hogy a Karácsony a futás nagy szent ünnepe? Ilyenkor szinte mindenki futóvá válik. Nem hiszed? Állj meg egy pillanatra ebben a nagy össznépi, ünnep előtti őrületben, és nézz körül! Megvan? Mit látsz?
Kicsit olyan a jelenet, mint amit Neo látott a Mátrixban…
Rohanunk, tülekedünk az ajándékokért, az utolsó szép szelet halért, a játékbabáért, a leárazott LCD tévéért, azért a maradék húsdarabért…
Extrém futóverseny kifulladásig birkózással, akadályugrással, némi
pankrációval fűszerezve.
Futunk át vakon az utakon a boltok, piacok környékén. Át, a másikon.
Szaladunk, hogy mindennel meglegyünk, mind a hét vagy nyolc fogás elkészüljön, a lakás csillogjon, hogy az ajándékok – olykor erőn felül is -, de a fa alá kerüljenek.
Utolsó nap még észt vesztve nyargalunk egy új égősorért/elfelejtett margarinért/harmad unokatesó ajándékáért/karácsonyfadísz feltűzőért/új talpért.
(Nálunk például azt a rohadt égősort minden nyáron összecsomózzák a ház manói –akik tuti rokonai DagadtKöcsög uszodai koboldjainak -, és vigyázni kell velük, mert képesek december 24-én elrontani az izzókat, hogy aztán Szenteste kelljen vadászni az utolsó, még működő világításért. Khmm, volt ilyen, tudom, miről beszélek. )
Aztán Karácsony másnap, harmadnap sietünk, hogy elérjünk minden rokonhoz, vigyük a kötelező ajándékot, olykor azt, amit mi kaptunk mástól.
Nem tudom mikor és hol romlott ez el.
De abban biztos vagyok, ezekben a napokban inkább lassítani kellene.
Mert évek múlva, ha majd visszaemlékezünk, nem az elméretezett pulcsi, az ízléstelen nyakkendő, vagy a sokfogásos vacsora fog eszünkbe jutni, hanem az érzések, a hangulat. Remélhetőleg a kedves, megható vagy akár vicces pillanatok, az együtt töltött idő. Rajtunk múlik, hogy ez az emlék ilyen lesz-e. (Meg Kevinen.)
Éppen ezért a hétköznapi, közhelyes ’boldog karácsony’ helyett inkább azt kívánom neked, magamnak, mindannyiunknak, hogy ha tudunk, lassítsunk kicsit.
Kívánok kevesebb rohanást, idegeskedést az ajándékok, a főzés, a bevásárlás, a takarítás miatt, és jóval több kipihent, mosolygós arcot, csillogó szempárt, egymásra figyelést, közös időtöltést, kellemes, meghitt, szeretettel teli perceket.
A futást meg tartsuk meg a futópályára, futópadra vagy a terepre. De ott ne hagyjuk ki, mozogjuk majd le a vásárlás miatti stresszt, a sok plusz finom falatot, fussunk, csak bele a világba, elfeledve minden gondot – legalább ezekben a napokban.
Meghitt, áldott Karácsonyi Ünnepeket!
Forrás: Kovács Szilvi (fussteis.hu)