Az Orbán-kormány  támogatni fogja a plusz egy év, azaz a kilenc évfolyamos általános iskola bevezetését, de pontosan be kell mutatni, hogy az az elvárt célokat hogyan szolgálja közölte az oktatási államtitkár. 

A bejelentéssel kapcsolatban dr. Szabó Szabolcs (Együtt), Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője részletesen kifejtette véleményét. Blogján ezt írja:

Az Országgyűlés Kulturális bizottságban már többször felmerült a kilenc osztályos általános iskola bevezetésének ötlete, de a Fidesz végül mindig lecsavarta a dolgot. Pedig pontosan tudtuk, hogy a háttérintézmények dolgoznak az ügyön, én magam is olvastam olyan tanulmányokat, melyek a nemzetközi tapasztalatok, elsősorban Lengyelország példája alapján elemezték az

általános iskolai képzés megnyújtásának a lehetőségét. Persze ezeket nem adták oda hivatalosan, csak úgy fű alatt kaptuk meg. Mindezek alapján már bő másfél ével elemeztük a helyzetet, és készült egy pozíciópapír az Együtt elnöksége számára. Ennek a zanzásított verzióját teszem most közzé.

Miért merül fel egyáltalán az alapfokú képzés idejének meghosszabbítása?

A jelenlegi oktatási rendszer egyik legnagyobb hibája, hogy az alapfokú képzés során nagyfokú a korai szelekció, így a gyerekek egy része egyszerűen nem kapja meg azt a minőségű oktatást, mely révén érvényesülni tudna a középfokú oktatásban. Már az általános iskolákban markánsan szétválik a gimnáziumba, a szakközépiskolába és a szakiskolába készülő/kényszerülő gyerekek tudása. Ennek a problémának a kezelésére merült fel – több más európai országhoz hasonlóan – az alapfokú oktatás idejének 8-ról 9 évre történő emelése. A szakértők által megfogalmazott egyértelmű cél a képesség és készségfejlesztés lenne. Fontos cél lenne a készségfejlesztés mellett az idegen nyelv oktatásának az erősítése is.

A 9 osztályos alapképzés bevezetése nem új ötlet. Szakértők, sőt a Fidesz egyes politikusai is emlegetik már egy ideje, példaként emlegetve Lengyelországot. A kérdés az, hogy ez a kormány esetében valódi elkötelezettség, vagy csak egyszerű kampányfogás?

Hogy nézne ki egy 9 osztályos alapfokú képzés?

Jelenleg egy nyolc osztályos általános iskolai képzést követ egy 3-4 osztályos középiskola, illetve ezt egészíti ki még az elitgimnáziumok szelekcióját elősegítő hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumi rendszer. Az általunk megismert koncepció szerint ez a rendszer úgy alakulna át, hogy először is lenne egy 6 osztályos általános iskola, majd ezt követően lenne egy 3 osztályos alsó középfokú oktatás, végül pedig erre épülne a felsőfokú középiskolai szint (általános, érettségit adó irány, valamint egy szakképzést biztosító irány). Vagyis a gyerekek egy évvel később kerülnének ki a köznevelési rendszerből. A lengyel oktatási rendszer így épül fel.  Az átalakítás összefügg azzal, hogy a csökkenő gyerekszám miatt a kisebb településeken egyre nehezebb fenntartani a 8 osztályos iskolákat, így viszont névleg fent tudnák tartani őket, igaz csak 6 osztályos lenne. A településszerkezeti adottságok egyébként a lengyel reform kapcsán is kardinális szerepet játszottak. A gond ott kezdődik, hogy a lengyel rendszer azért lett hatékony, mert a szervezeti változások mellett komoly tartalmi oktatási reformot is végrehajtottak, főleg az ún. alsó középfokú képzésben. Nem az történt, hogy egyszerűen még egy évet hozzáragasztottak az általános iskolákhoz. Ott a 6 osztályos alapozó szakasz a reformok bevezetése óta igazi készség és képességfejlesztő alapozást nyújt, tehát nem kerül ki a gyerekek 25 százaléka funkcionálisan analfabétaként a rendszerből. Emellett teljes mértékben átjárható, és átlátható a rendszer, nincs korai szelekció. Figyelembe kell venni azt is, hogy csak akkor van értelme az egész átalakításnak, ha az egyes szinteken (6. év vége, 9. év vége, majd pedig a középiskola vége) jól meghatározott kimeneti követelmények vannak meghatározva, ahol ráadásul nem extrém mértékben meghatározott tudásmennyiséget, hanem képesség- és készségszintet várnak el.

Egészen pontosan milyen is ez a lengyel oktatási rendszer, amire annyit hivatkoznak?

A lengyel rendszerben a plusz egy oktatási év bevezetése mellett sok egyéb olyan részlet szabályozás is jelen van, amit érdemes lenne megfontolni. Eleve úgy lépnek be a gyerekek az alapfokú oktatási rendszerbe, hogy öt éves kortól iskolai előkészítő csoportokba járnak, melyet szervezhetnek az óvodák, de akár iskolák is. Ezt követően a gyerekek kötelező jelleggel 18 éves korukig iskolába járnak. 2000-ben szüntették meg a 8 osztályos általános iskolákat, és annak helyébe lépett a 6 osztályos alapfokú képzés, ahova a 7-13 éves korú gyerekek járnak. A kisiskolások az első három évben integrált tárgyakat tanulnak (vagyis több rokontudomány vagy műveltségterületek ismeretanyagát összegyúrva az összefüggések bemutatására koncentrálnak), majd az ezt követő három évben már szaktárgyi képzés folyik. Fontos eleme a rendszernek, hogy az első hat év után felmérik a gyerekek tudását, így a gyerek, a szülők és a tanárok is tisztában lesznek vele, hogy mit is tud pontosan a gyerek.

Ezt követően a gyerekek az alsó középfokú szinten folytatják a tanulást, ahol 3 évet töltenek (13-16 éves koruk között). Ennek végén megint csak felmérik a tudásukat. 16 éves korában pedig a gyerek eldöntheti, hogy hol folytatja a tanulmányait:  

-        vagy felső középfokú iskolai (3 éves) képzésben folytatja, amit érettségivel zár 19 éves korában,

-        vagy alap-szakiskolai (3 éves), vagy szakmai középiskolai (4 éves) képzésben vesz részt, mely végén olyan oklevelet kap, mely már munkavégzésre is jogosítja,

-        vagy a fogyatékos tanulók számára fenntartott speciális iskolákba mennek tanulni (3 éves képzés).

Vagyis többségében 19-20 éves korban kerülnek ki a rendszerből, melyet követően vagy munkát vállalnak, vagy felsőoktatási intézményekben folytatják tanulmányaikat, vagy felsőfokú szakképzési intézményekben tanulnak tovább.

Mennyire centralizált a megreformált lenyel oktatási rendszter?

Nálunk elképesztő centralizáció zajlott le a közoktatásban, Lengyelországban viszont nem ez történt. Az iskolákat a települési önkormányzatok vagy a járások tartják fenn, illetve itt is vannak magánintézmények, de az önkormányzati iskolákkal szemben támasztott követelmények rájuk is ugyanúgy érvényesek.

A tanárok foglalkoztatója természetesen az intézmény vezetője, vagyis van intézményi autonómia. Az intézmény rugalmasan alkalmazkodhat a központi alaptantervhez, maga választhat tankönyvet, maga választ a pedagógiai szolgáltatásokat nyújtó intézmények és vállalkozások között. Fontos elem, hogy országos szinten csak a törvényeket és rendeleteket alkotják meg, illetve központilag szabályozzák az alaptantervet, a kerettanterveket, az egyes szintek végén kitöltött teszteket. Központilag engedélyezik a tankönyveket, melyek közül aztán szabadon választhat a tanár. Ezen kívül a szakképző intézmények szakmai irányítása az oktatási minisztérium irányítása alá tartoznak. És persze van még egy elengedhetetlen elem: az állami költségvetés biztosítja a szükséges pénzt, melynek összege a költségvetésben nem csökkenthet az előző évhez képest, sőt még az inflációt is követnie kell. Az oktatási miniszter osztja szét egy meghatározott képlet szerint az összeget a fenntartók között, mely során figyelembe veszik többek között a tanárok végzettségét, az adott iskola speciális körülményeit, az iskola által fenntartott infrastruktúrát, de még a tanulók lakóhely és iskola közötti szállítását is.  

Persze a központi támogatáson felül az intézmények forrásokat vonhatnak be. Pénzügyi kérdésekben az intézményvezető nagy szabadságot kap, bár egyes döntéseket az Oktatási Hivatallal egyeztetni kell.

Összességében mi változott Lengyelországban a reform hatására?

-        plusz egy évet töltenek a gyerekek az iskolában,

-        az intézmények a korábbinál jóval nagyobb autonómiát kaptak,

-        olyan alaptantervet vezettek be, mely a teljes oktatási spektrumot lefedi, az iskolai előkészítéstől a felnőttképzésig. Az alaptanterv meghatározza a kulcskompetenciákat, de nagy autonómiát biztosít az iskoláknak,

-        megszűnt a korai szelekció,

-        megerősödött az idegen nyelv oktatása,

-        a pedagógusok nagyon hatékony módszertani támogatást és képzést kapnak,

-        és végül: a PISA felmérések eredménye szerint a korábban velünk egy szinten lévő Lengyelország ma már az európai élmezőnyhöz tartozik.

Támogatható-e az alapfokú képzés átalakítása, a 9 évfolyamos képzés bevezetése?

Amennyiben az átalakítás egy átfogó koncepció keretében történik, akkor egyértelműen igen. Ehhez azonban pontosan ki kell elemezni az elmúlt évek/évtizedek hibáit, a külföldi tapasztalatokat, az egyes beavatkozások várható hatásait. Ezen kívül megkerülhetetlen a NAT átalakítása, az intézményi autonómia erősítése, a centralizáció visszanyesése, a szakmai szolgáltatások megerősítése. Vagyis egy ilyen mértékű átalakítás csak hosszú és alapos szakmai és társadalmi egyeztetés, valamint szakmai felkészülés után vezethető be.

Az átalakítás kapcsán az egyes intézmények között meglévő különbségeket is meg kell szüntetni, vagyis fenntartótól függetlenül egyforma finanszírozási és szakmai feltételrendszert kell biztosítani minden intézmény számára.

Hát ezt láttuk másfél éve, és nem cáfolt meg minket az idő. Nem véletlen, hogy Csépe Valéria is a NAT átalakításának emlegetésével együtt kezdett beszélni az átszervezésről. De akkor tessék tovább menni, és kezdjenek bele a decentralizációba, kezdjenek széles körű szakmai és társadalmi és politikai egyeztetést, kezdjék meg a pedagógus képzés átalakítását az új képzési koncepcióhoz igazítva, alkalmazzanak fenntartótól függetlenül azonos finanszírozási körülményeket az iskolák számára. Egy valamit azonban ne felejtsenek el: ekkora átszervezést nem lehet úgy kialakítani, hogy két év múlva indul. Ennél hosszabb felkészülési időre van szükség. A felkészülés idején pedig tegyenek be sokkal több pénzt az oktatásba, adjanak minden gyerek kezébe tabletet, szabadítsák fel a tankönyvpiacot, erősítsék meg a közismereti tárgyak oktatását a szakképzésben, és hatékonyan lépjenek fel a korai szelekció és az iskolai szegregáció ellen. Én legalábbis ezt tenném a helyükben.

Forrás: dr. Szabó Szabolcs blogja