Orbán Viktor most is szavakban harcol a Nyugattal. Meg Soros Györggyel, meg a nagytőkével, meg mindenkivel. Mindeközben suttyomban benyújtanak egy olyan törvénytervezetet, amellyel három évre nő a munkaidőkeret számítás, így a cégek ennyi időközben sakkozhatnak a felhasznált és fel nem használt munkaórákkal, amely lényegében eltörölné a túlórapénzt a hajtósabb időszakokra (ha a kollektív szerződésben ez benne van, de tudjuk, mennyit ér ma Magyarországon a kollektív szerződés és a munkavállalók érdekképviselete.)
De a megszakítás nélküli, a többműszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalók számára is elegendő lenne havonta heti egy pihenőnapot beosztani. A kormány ezzel a tervezettel lényegében odadobja a munkavállalók pihenőidejét, normális beosztását a
munkaadóknak, kezdjenek vele, amit akarnak.
Miközben a magyar társadalomban az él, hogy a kormány szabadságharcot vív a nagytőkével szemben, érdemes inkább megnézni a tényeket. Ahogy Orbán mondta, ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok.
Orbán Viktor tavaly decemberben maga mondta el, hogy az elmúlt években az alacsony bérre alapozott versenyképesség volt a magyar gazdaságpolitika alapja. Idén januártól a nagy cégek társasági adóját 19 százalékról 9 százalékra vitte le a kormány. Ennyivel kell kevesebbet adózniuk a multiknak Magyarországon.
De láthatjuk azt is, mire ment a multik elleni harccal Orbán: arra, hogy mi szívjuk meg a végén. A kormány szektoriális adókat vetett ki a bankszektorra és a telekommunikációs cégekre 2012-ben, azóta Kelet-Európában a magyar bankszektor keresi már a legtöbbet arányaiban egy ügyfelén, és a telefonálási-, illetve mobilinternet díjak is Magyarországon az egyik legmagasabbak az Unióban. Ennyit értek a multikat büntető szektorális adók: végül a fogyasztókat büntették.
Valaki emlékszik még arra, hogy a vasárnapi boltzárral a vasárnapi pluszpénzt is eltörölte a kormány? Ez lenne a szabadságharc?
Nem, valójában szájkarate zajlik, amelynek lényege nem a magyar fogyasztók, nem a magyar dolgozók védelme, hanem Orbán hatalmának megvédése és a korrupció folytatása.
Amikor Soros György ellen intéz támadást a kormány, azt azért is teszi, hogy leplezze, mennyire durván a nyugati multinacionális cégek érdekében politizál. És addig se beszéljen senki az egészségügyről vagy az oktatásról, ami alapja lehetne a magyar termelékenységnek, a jólétünknek. Nem beszél a dolgozói szegénységről, hogy heti 40 vagy még több munkaórát ledolgozó embereknek hitelt kell felvenniük a gyerekük oktatására, hogy azt kell nézniük, mikor vesztik el a házukat, melyik számlát tudják befizetni.
Amikor az EU-val harcol, nem a magyar állampolgárok védelmében harcol, hanem saját hatalmi érdekei szerint. Amikor Merkelt kurvázzák a Fidesz publicistái, nem a nagy német autógyárakat kurvázzák, akiknek Orbán mindent megtesz, hogy itt maradjanak. És igen, persze jó, ha itthon vannak ilyenek, és jó, ha vannak munkahelyek, de az is jó lenne, ha nem ezeknek az autógyáraknak az érdekét nézné egyoldalúan a kormány. Hanem a magyar dolgozókét is.
Ugyanis a tőke köszöni, kényelmesen megvan egy autoriter rendszerben is. Sőt, Orbán még kényelmesebb lehetőségeket is biztosít, mint másutt biztosítanak nekik, mert nincsenek undok szakszervezetek, mint az új törvénytervezet is mutatja, nem kell törődni a munkavállalók jogaival, és a média legyilkolása, a szabadságjogok démonizálása mellett még könnyebb is kizsákmányolni a dolgozókat.
Forrás: Kettős mérce blog
