Szerdahelyi Sándor, Somogyi Béla, Matós Jenő, a Népszavához közelálló egykori közéleti személyiségek határozták el 1917-ben, hogy az ausztriai szociáldemokratákat követve idehaza is megszervezik a Gyermekbarát Munkások Egyesületét. Az elhatározást tett követte, hatékony, sikeres civil szervezet mögé sorakoztak fel már a háborús években munkásnők, édesanyák, szakember értelmiségiek, orvosok, jogászok, pedagógusok.

A gyermekbarát mozgalom hőskorának, történelmi helytállásának történetét az ifjúságügyi szakma számon tartja ugyan, a nagy nyilvánosság előtt mégis kevéssé ismert. Az elhallgatásba bizonyára belejátszik az is, hogy a háború után minden várakozás ellenére (vagy éppenséggel kiszámíthatóan) bedarálta az

ekkor már Kéthly Anna nevével fémjelzett gyermekbarátokat az egyeduralomra törő kommunista párt. (Arra még „használható” volt a mozgalom, hogy kidajkálja az új rend gyerekmozgalmát, az úttörőkét, de ezután a feloszlatás lett a sorsa.)

A gyermekvilág XX. századi története Magyarországon sokféleképpen rajzolható meg. Joggal bíráljuk a „létező szocializmus” viszonyát az autonóm közösségi kezdeményezésekhez, mégis tagadhatatlan, hogy megannyi szociális, kulturális és oktatáspolitikai intézkedésében tekintettel volt gyermekérdekekre. Napjaink helyzetéhez mérve minden kétséget kizáróan.

Jól ismert előttünk a gyermekszegénység, a gyermekéhezés, az iskolai szegregáció, a gyermekvédelem felmorzsolása – s megannyi, már-már az elemi humanitás törvényeinek ellentmondó politikai akarat, melyet a mai hatalom érvényesít.

A gyermekbarátok hagyományait ápoló civil szerveződések a centenárium alkalmából mégis konszenzust kerestek. Így született a döntés: a megemlékezések középpontjába a széles társadalmi egyetértést remélő problémát: a gyerekközösségek hiányát, a közösséghiányos társadalom helyzetét állítani.

Ezt az eszmeiséget szolgálta április 22-én a Szent István Parkban több mint 20 szervezet, intézmény, műhely szervezésében megvalósult Gyermekbarát Piknik. A rendezvényen a résztvevők felhívást fogadtak el és vállalták terjesztését. Ez így hangzik: „A gyermekbarát mozgalom Magyarországon 1917-ben bontott zászlót, európai hatásra, a szociáldemokrata munkásmozgalom kezdeményezésére, a korszak megannyi, több szakmát képviselő kiváló szakembere részvételével. Ez az esemény nagy jelentőségű volt a magyarországi modernizációs folyamatokban. A jelenkor "emlékezetpolitikája" méltóan hívja fel rá az egész társadalom figyelmét. Napjaink gyerekvilága-gyerektársadalma újra támogatásért, védelemért kiált. Kerüljön társadalmi konszenzus és e konszenzuson álló közös akarat fókuszába a gyerekvilág-gyerektársadalom közösséghiányos állapota 2017-ben. Gyűjtsünk csokorba, mutassunk fel a nyilvánosságnak magán-, közösségi, szervezeti, állami kezdeményezéseket, szándékokat, létező jó gyakorlatokat, mozgósítsunk támogató, csatlakozó szándékokat. Mozgósítsuk a társadalom különböző csoportjait hasonló elszánásra. Mutassa meg erejét egy új gyermekbarát társadalmi mozgalom! Erősödjön e kezdeményezések együttműködése!”

Trencsényi László

a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke