„Mi húzzuk legtovább egyébként az ország települései közül, rég túllendült ezen mindenki, még az olyan szocialista vezetésű kerületek is, mint a XIII. kerület, ezen rég túllendültek ezen a Kádári posványon. Ez itt Csepelen még él.” – mondta Németh Szilárd a Fidesz alelnöke a csepeli képviselő-testület szeptember 22-i ülésén. (https://csepel.hu/anyagok/dokumentumtar/Testuleti_anyagok/2017/09.22/2017.09.22.jkv._nyilt.pdf )
A jegyzőkönyv alapján Németh úr szerint „Kádári posvány” – van Csepelen. Huszonhét évvel a rendszerváltás és hét évvel helyi hatalomra kerülése utánszer. Az a Németh Szilárd mondja ezt, aki 12 évig küzdött e posvány feletti hatalmat „jelképező” polgármesteri székért. Hatalomra kerülése után lerombolta a
régi jelképeket (címer, zászló), visszaállította a 45 előtti irredenta jelképeket. (Szent Imre téri irredenta szobor) Megszüntette a több évtizedes múlttal rendelkező helyi médiát, fideszes pártmédiát hozott helyette létre. Felszámolta az egységes csepeli közművelődési hálózatot, nekiment, törvénymódosítást árán, a Csepel SC-nek és a Csepeli Munkásotthonnak. Évek óta blokkolja fejlődésüket. Átszervezte a gazdasági társaságokat, az egész oktatási, szociális intézményhálózatot, az iskolákat átadta az államnak. Ahol lehetett saját embereire bízta a vezetést, hol azonnal, hol fokozatosan „kisöpörve” az általa kommunistának tartott vezetőket. Mameluk rendszert hozott létre, amelyben az intézményvezetők némelyike, szakmai állásfoglalás helyett, nyíltan politizál egy-egy testületi ülésen, vagy az ellenzéket bírálva „bátran” kiáll, az őt kinevező vezetés mellett.
Németh 2010-es győzelme után azonnal politikai boszorkányüldözésbe kezdett. Fideszes baráti köréhez tartozó ügyvédek megfizetésével állítólag közel 30 pert indított el, korábbi vezetők ellen, döntő többségében eredménytelenül. Habár időnként a bíróság nyílt bírálatától sem riadt vissza, a perek többségét elvesztette. Egyes perek ugyan hét év óta folynak, de még most sem látszik a Németh által remélt győzelem. Sőt, egy gazdasági tárgyú perben, melyet az általa kinevezett vezérigazgató indított el, várhatóan százmilliós veszteséggel kell számolnia az önkormányzatnak.
A pártalelnök úr polgármesterként mindennapossá tette a testületi üléseken, a helyi médiában a kommunistázást, az offshorozást, a bizonyítékok nélküli vádaskodást. A testület szervezeti, működési szabályzatának átdolgozásával korlátozta az ellenzéki képviselők jogait, míg saját képviselőtársait többszázezres tiszteletdíjakkal fizette meg. A fideszes gombnyomogató képviselők mosolyogva hallgatják az ellenzékre szórt képtelennél képtelenebb vádakat, a másképp gondolkodók aljas lejáratását, s mindent megszavaznak.
Németh Szilárd országos politikai szerepvállalásaival (Orbánért szóló imára való felhívásával, rezsibiztosi munkájának kommunikációs bakijaival, pártalelnöki kinevezését követő, botrányokat okozó kijelentéseivel) szerintem járatta, nevetségessé tette Csepelt, az itt élő embereket. Csepelt többségében már nem gazdasági, kulturális eredményeiről, értékeiről, az itt élők összetartozásáról szóló hírekben emlegetik az országos médiában, hanem az elhíresült RezsiSzilárd egy-egy botrányos megjegyzése, hazugságai (http://csepeliek.blog.hu/2017/10/17/nemeth_szilard_hazugsagai_folytatasos_remregeny_1_resz#more12993712) vagy éppen birkózóelnöki kétmilliárdos ügylete kapcsán.
Szóval, Németh hétéves hősies harca ellenére, állítólag fetrengünk a posványban. Jó, hogy testületi hozzászólásában nem tette hozzá: mint disznók a pocsolyában. Viszont arra sem tért ki, mit, netán kiket ért kádári posvány alatt. Ha a rendszerváltás előtti időszak társadalmi, gazdasági viszonyaira gondolt, akkor a tisztességesen dolgozó csepeli emberek, ma többségében nyugdíjasok, több évtizedes munkáját mocskolta be, ha a rendszerváltás utáni évekre, akkor az elmúlt 27 évet, benne a pártja által uralt 12 évet tagadta meg. Ha konkrét pártokra, csoportra, személyekre utalt, akkor illett volna megnevezni őket. Így azonban mindenki arra gondol, amire akar. Én például először elbizonytalanodtam: most panaszkodott vagy dicsekedett. Netalán önkritikát gyakorolt, mert nem tudta kitűzött célját megvalósítani: szerinte még mindig dagasztjuk Csepelen a posványt. Végül arra jutottam, éppen a fentiekben vázoltak miatt, hogy a hét éve hatalmon lévő pártja, kormánya, Kedves Vezetője és személyesen ő hozta vissza a „kádári posványt”, a diktatúra eszközeinek, módszereinek újbóli alkalmazásával, az ország kettészakításával, a média döntő többségének bekebelezésével, az utóbbi évek kirekesztő politikájával, a migránsozással, sorosozással. Okosabb lett volna, ha meg sem szólal.
Ámbár mindig szómenése volt. Most is megszólalt. Ezzel, a testületi ülésen produkált újabb hablatyolással, biztosan előre lépett a párton belüli posványügyi alelnöki posztért folyó versenyben. Talán még posványügyi kormánymegbízott, netán tárcanélküli miniszter is lehet belőle. Uraim, könyörgöm, adjanak már neki egy miniszteri bársonyszéket!
V O X
