Bár az egészségügybe évek óta EU-milliárdok áramlanak, az ágazat általános állapota lehangoló. Orvos- és nővérhiány, sok hónapos vá-rólisták, omladozó épületek, elavult eszközök. Most pedig itt a legújabb sokk, a rákgyógyszereken való állami spórolás.
Érdemes itt idézni dr. Pajkos Gábor, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) elnökének ezzel kapcsolatos nyilatkozatát: „A személyre szabott orvoslás lényege, hogy a daganatos beteg számára választunk gyógyszert, s nem központilag kijelölt gyógyszerhez rendeljük hozzá a rákbetegeket, ahogyan azt most bevezetni tervezik. Statisztikailag hiába hasonló eredményességű két vagy három onkológiai gyógyszer, ezek nem egymással felcserélhető terápiák, amelyeknél
mindegy lenne, hogy melyiket adjuk a betegeinknek.”
A beteg sorsa… Nos, ez tűnik a legkevésbé fontosnak, és már rég nem csak a rákbetegekről van szó. A megelőzésért felelős szervezetek szétverve, a háziorvoslás, a védőnői szolgá- lat rendszere halódik, kórházi osztályokat kell bezárni orvoshiány miatt, életmentő műtétekre, kezelésekre kell várakozni hónapokig, nehézkesen döcög a rehabilitáció, az idősgondozás és a szociális ellátás, ugyanígy a fogyatékkal vagy épp időskori demenciával küzdőkről való gondoskodás is. Semmi sem működik úgy, ahogy az Európa közepén, a 21. században joggal lenne elvárható egy „dübörgő gazdasággal” dicsekvő állam felelős kormányának döntései nyomán.
Forrás: www.veszpremkukac.hu és nyomtassteis.hu
