A világ eddig még sosem volt tökéletes, miért éppen most lenne az? Mindig voltak, akik nyers hatalomvágyuktól vezérelve az állati, zsigeri ösztönökre játszottak, miért pont most ne lennének? A történelem olyan, mint a Csillagok háborúja (vagy bármelyik népmese): a jó és a rossz örök küzdelme. Akkor érezzük magunkat jobban, akkor mosolyodunk el, amikor a jó végül fölülkerekedik. Hiába tudjuk, hogy jön majd a következő menet, mert hát az ember célja a küzdés maga.

Küzdésből van éppen elég, mindig vannak, akik gondoskodnak róla, hogy legyen. Hiába próbálja a kormány - Magyarországon, de persze nem csak itt - másra kenni a bajokat és kisajátítani a sikereket. Amerikában "Washington", nálunk, Európában "Brüsszel" az örök bűnbak. Pedig a közös főváros nem ellenség, még csak nem is barát. Mi vagyunk az is, a saját képünkre formáljuk, nem is tudnánk

másként. Az európai értékek a mi értékeink, különben nem léptünk volna be az Európai Unióba, hanem maradtunk volna valahol egészen máshol. Ha máshogyan lenne, akkor a magyarok nem támogatnák a korábbinál is erősebben, az amerikai Pew Research Center tavaszi felmérése szerint kétharmadot meghaladó többséggel a tagságot.

Vagyis félünk a világ egyre gyorsabb ütemű változásától, de többségünk Európában érzi magát nagyobb biztonságban. Nagy a felfordulás, az ember nehezen ismeri ki magát. Az "európai" értékek egyik legnagyobb szószólója az Argentínában született Ferenc pápa, akinek emberséges elveit némely magyar püspökök annak ellenére tagadják, hogy ők végülis idevalósiak volnának. Nem tehetünk mást, saját iránytűnkre kell hagyatkoznunk. Mindenkiben van, legfeljebb néha megbolondul.

Forrás: Horváth Gábor, Népszava