Ez a nap is úgy indult mint a többi, apa megy dolgozni 9-re, előtte a kiscsávót bedobja oviba. Annyi volt benne a csavar, hogy kb. 40 perccel előbb indultunk útnak a fiammal, mert le kell adnom egy régóta fennálló probléma miatt székletmintáját a csepeli sztk-ba. Voltam már ott párszor. Sajnos ismerem a járást, de gondoltam ez a 40 perc elég lesz erre az egyszerű projectre, hogy beadjak egy ablakon egy adag mintát. Tévedtem...
A Csepel-Hol-Mi? Facebook oldalon ezzel a felütéssel kezdődik SZ.R. idegörlő tortúrája. A tegnapi megtörtént eset így folytatódik:
Kezdés : 07:18
1-es gomb normál labor
2-es gomb terhes nők, gyerekek, SÜRGŐS
Az első dilemma a választás, mint a Mátrixban, kék vagy piros pirula. Döntöttem, 2-es gomb. És nem azért mert előbb akartam végezni (hiszen legutóbbi látogatásom esetén a 2-es ablak kb 20X lassabban haladt), hanem logikus döntés volt hiszen
a gyerek mintájáról volt szó.
Sorszámom 528. várakozók száma 2. A 2-es ablak kijelzőjén világító 526-os sorszám láttán könnyek csordultak ki szememből, na talán most, először hamar végzek. Némi aggodalomra adott okot, hogy az ablak dacára annak, hogy 7.00-tól van leadás, zárva volt előtte egy egyre türelmetlenebbül toporgó öregúrral.
07:39
Fél óra elteltével, és annak a ténynek a láttán, hogy az egyes ablaknál rendben haladnak a sorszámok, egy aljas trükk körvonalai rajzolódtak ki fejemben. Cselekedtem, all in, és nyomtam egy 1-es gombot is a sorszámkiadón. Bevallom aljas szándék, (hátha előbb végzek) és puszta kíváncsiság együttesen vezérelt. Pár perc elteltével az 1-es ablakhoz hívtak, de amikor szerettem volna leadni a cuccost, a hölgy rákérdezett: -Gyerek, vagy felnőtt? Mondom gyerek. Erre ő á-ááá, az a 2-es ablak, és már nyomta is a következő sorszámot. Basszus ez most nem jött be, nem baj, még így is bőven beérek a munkahelyemre.
8:07
A 2-es ablak előtt már igencsak kígyózik a sor, a már fent említett idősebb úr nem bírja tovább, elszakad nála a cérna, és galád tettre kényszerül, BEKOPOG az ablakon...
Kiba**ódik az ablak, és mögötte a hölgy felháborodva: Mi, van, mi van, mi az ami ilyen fontos,katasztrófa történt, vagy háború van? Nem, szólt szelíden az úr csak szeretném ezt leadni. 39 másodperc után már távozott is, igen ő kemény volt, neki sikerült...
8:10
A 2-es ablak kijelzőjén megjelenik az 527-es sorszám, az ablak immáron nyitva marad, némi reményt nyújtva nekem és a sorban állóknak egyaránt.
8:46
Egyre csak duzzad a sor... - Már tuti nem érek be a melóba, de szerencse a főnököm nem egy olyan fejleharapó típus, mégis utálok késni - gondolatok cikkáztak az agyamban, mikor is a mögöttem álló hölgy kiszúrta az 528-as szorszámot a kezemben, és arra bátorított, hogy álljak az ablak elé, és próbáljam meg, hátha sikerül. Pár perc hezitálás, és a sorban állók egyöntetű buzdítására úgy döntöttem szembeszállok a gonosszal lesz ami lesz, és odaléptem az ablakhoz.
-Maga az 527-es? Nem kérem tisztelettel -válaszoltam remegve- én az 528-as vagyok, de ha megenged egy gondolatot, az 527-es valószínűsítem az az öreg úr volt aki úgy fél órája bekopogott az ablakon, úgyhogy az 527-est véleményem szerint hiába várjuk. -Na jó, akkor jöjjön válaszolta. Bejött az érvelésem, és az ablak előtt eltöltött 50 másodperc után diadalittasan távoztam a sorban állóknak kitartást kívánva...
Végeztem : 8:54
Ennyi az én ma reggeli történetem, amit csak azért írtam le mert szerintem vicc kategóriába tartozik, hogy ennyi idő legyen egy sz*rdarab leadása. Hátha olvassa egy illetékes személy és történik valami pozitív változás (mondjuk egy 3-mas gomb vagy ilyesmi nem tudom), és nem azért hogy az ott dolgozókat fikázzam. Sőt. Ha sztk-s dolgozó olvasta soraimat reakciót várnék tőlük is. Vagy bárkitől akin ez múlhat. Senkit sem akartam megbántani, ha mégis elnézést kérek érte...
Szebb reggelt mindenkinek!
Sz.R.
Forrás: Csepel Hol-Mi?