Empátia, tolerancia, political correctness (píszi) - hajtogatják szocliber széplelkek, amikor például az Orbán-rezsim könyörületet nem ismerő antiszociálpolitikájáról vagy a nem kormányzati, köznyelven a civil szervezetek elleni totális hadjáratáról beszélnek. Ám e kifejezések csak szép szavak, ha akár a rendszer névadójától is megtagadják az együttérzést. Márpedig a kormányfő, ha ismerné József Attila munkásságát, joggal mondhatná: "nagyon fáj". Hiszen még Orbán Viktor is emberből van, akinek lehetnek érzései, érzelmei.

Legalább egy gondolat erejéig próbáljunk meg belehelyezkedni Orbán Viktor lelkébe, agyába. Itt van egy ember, még ha politikus is, aki hosszú évek óta sziszifuszi erőfeszítéseket tesz azért, hogy megalkosson egy légmentesen zárt rendszert, amiben minden és mindenki tőle függ. Legyen gazdag vagy szegény. Ebben a tökéletes rendben keltenek zavart a

civil szervezetek, amikor - tán még külföldi forrásokból is! - a szegényeknek ételt, ruhát, jogi segítséget adnak; nemre, fajra, vallásra, nemi identitásra tekintet nélkül. Ez pedig érthetően bántja Orbánt, mert így az a képzet alakulhat ki sok emberben, hogy rajta kívül is van élet. Sőt!

Amíg ugyanis a kormány nevében - persze az adófizetők pénzén - szór némi alamizsnát a rászorulóknak, addig ők neki hálásak - neki, aki adta, és aki elvette. Márpedig a szombathelyi polgármestertől tudjuk, hogy aki jól viselkedik, az akár stadiont is kaphat. Igaz, a költségek miatt nincs, aki üzemeltesse, de az adófizetők előbb-utóbb kiizzadják a szükséges összeget.

A civil világ tüske Orbán körme alatt, mert kiderülhet, hogy a légmentes burok feltörhető, és a szabad levegő erodálhatja az abszolút hatalmat.

De píszi ide, píszi oda, emiatt fájjon a miniszterelnök feje. Lehetőleg már április 8-tól.

Ez már csak rajtunk múlik.

Bihari Tamás