A minap Csillagtelepen a Nemzeti Dohánybolt mellett vitt el az utam az esti órákban. A nagy zaj és az öblös torokhangok eszembe juttatták, hogy Csepelen sok helyen találhatók ilyen utcai ivó közösségek.
Az új szervező a Nemzeti Dohányboltokra épülő italárusítás lett. A kormányzat a maga klientúrájának megteremtésére nem csak a dohányárusítás monopóliumát, hanem a piálásból szedhető extraprofit lehetőségét és biztosította kiválasztott embereinek.
Az említett csillagtelepi intézménynél 18 embert (férfit és nőt) volt szerencsém megszámolni. Az üléseket a járda széle, poharakat a sörös doboz meg a féldecis kis üveg, illemhelyet pedig a
kissé hátrébb épült lakóház sarka biztosította a számukra. Ugyanez az állapot észlelhető a Zrínyi utca házainál kialakított boltokban és máshol is!
Az ivó emberek fizetnek, fogyasztanak, és ürítenek is. Addig, míg ők élvezik szenvedélyük olcsó lehetőségeit, a környéken lakóknak pedig ennek a tevékenységnek a zajban, csikkekben, és szagokban megjelenő következményeit kell elviselniük. Intézkedés még sincs, mert hivatalosan nem történik semmi!
Elvileg ugyanis Csepelen nincs utcai piálás, nincs utcai vizelés, nincs utcai hangoskodás. Csepelen csak rend és fegyelem van! A rettenetes utcaképnek kizárólag a szemünk és a fülünk az oka, mert látunk és hallunk. Ráadásul ott a kezünk, amivel ezt a borzalmat lefestjük, megírjuk...
Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala
