A Csepeli Munkásotthon és két köztiszteletben álló, elismert szakmai munkájukat áldozatkészen végző vezetője: Takács Mónika igazgató és Nagy József, az intézmény nevét viselő alapítvány kuratóriumának elnöke

A Munkásotthon mint  szimbólum része volt Csepel történetének, hiába akarták kiradírozni, lejáratni,  megszüntetni, elvenni. Németh Szilárd ennek a szimbólumnak a feladását követeli, ezért gáncsolt/gáncsol el minden állami támogatást. Ezért  indított hadjáratot nyolc éve  a Munkásotthon  törvényes, választott vezetői ellen. Ugyanaz a célja, mint a II. világháború előtti  horthysta hatalomnak: mindenáron megszerezni a házat.

Sokadszor foglalkozom a Csepeli Munkásotthon kontra Németh Szilárd üggyel. Most az adta az apropót, hogy e blogon megjelent Némethnek, Bangóné Borbély Ildikó szocialista képviselő kérdésére adott válasza, teljes terjedelemben. https://csepeliek.blog.hu/2018/07/13/utkozet_a_csepeli_munkasotthonert_bangone_es_nemeth_szilard_a_nagy_vetkozteto_kozott#more14105597

A megjelenés előtt már megírtam véleményem a vitának sem nevezhető történetről, a rezsiszilárdi válaszról. https://csepeliek.blog.hu/2018/06/30/nemeth_es_borbely_hazugsagtengere_a_csepeli_munkasotthon_korul

Azóta sem történt semmi. Az urak nem szoktak intézkedni, reagálni az ellenzéki vagy civil véleményre, bírálatra. Legfeljebb saját közegükben, például a képviselő-testületi vagy parlamenti üléseken, ahol már bátornak érzik magukat, ahol az ellenzékkel kapcsolatos cinikus, hazug megjegyzéseiken a közönség soraiban ülő saját, jól fizetett apparátcsikjaik vagy parlamenti haverjaik még hangosan röhögnek is.

Momentán, a részletes államtitkári (Németh Szilárd-féle) szöveg, politikai pamflet ismeretében, két dolgot vetek fel, válaszul, a Csepeli Munkásotthon sorsáért folyamatosan „aggódó” fideszes listás honatyának, Némethnek:

Az államtitkár úr Bangónénak adott válaszát Drucker Tibor 1964-ben megjelent „A Csepeli Munkásotthon története” című könyvéből vett idézettel kezdi. A Druckertől idézett mondatok sűrítve adják vissza a Munkásotthon 1945 előtti küzdelmét, amelyet az intézmény saját fennmaradásáért, a csepeli munkásság kulturális felemelkedéséért, a jobboldali, horthysta, az intézmény elvételéért minden jogi, politikai eszközt bevető rezsim ellen folytatott. Emellett, s ezt Németh elhallgatja, a művelődési ház már 1945 előtt is hatalmas kulturális értékeket hozott létre. A Drucker Tibor által felsorolt kulturális egyletek, az általános munkáskönyvtár, a Vigalmi Gárda, a természetjárók egyesülete stb. hozzájárultak a csepeli emberek fejlődéséhez is. Igen, ezek, a Németh szerint kommunista bűnöknek tartott rendkívül sokoldalú társadalmi, politikai és kultúrális tevékenységek által nőtt, hazai és nemzetközi méretekben is szimbólummá a Csepeli Munkásotthon.

Ez a szimbólum része volt Csepel történetének, hiába akarták kiradírozni, megszüntetni, elvenni megalakulásától kezdve a II. világháború végéig tartó időszakban. Az ezt követő évtizedekben  pedig, amikor a mozgalmi jelleg gyakorlatilag megszűnt, előtérbe került a közművelődés. Olyan személyiségek járultak hozzá munkájukkal, megjelenésükkel, e szimbólum kiteljesedéséhez, mint Fasang Árpád karnagy, Ék Sándor, Mikus Sándor festőművészek, Tamási Lajos költő, Auth Henrik. Többször is itt járt Kodály Zoltán, Berczik Sára, Csoóri Sándor, Glatz Ferenc, Kéri Kálmán, Baranyi Ferenc, Faludy György, Lengyel József, Moldova György, Veres Péter, Eifert János fotóművész, Dr.Kulin György stb. Itt adta nagy sikerű hangversenyeit a Magyar Rádió Ének- és Zenekara, s még hosszasan lehetne sorolni a nagysikerű zenei, színművészeti előadásokat, fellépéseket. Napjainkban is „él” a ház, ha Németh Szilárd nem éppen áldásos tevékenysége eredményeképpen  ‑ csökkentett mértékben is. Működik a Cseppel Táncegyüttes, vannak színházi- és gyermekelőadások, a klubok, szakkörök tevékenysége, programjai pedig segítik a csepeli közművelődést.

Ez a 98 éves múlttal rendelkező szimbólum fáj Németh Szilárdnak, ezt akarja 2010 óta „levetközni”, ezt a múltat nem vállalja, ezért nem támogatja a ház munkáját, ennek feladását követeli, ezért gáncsolt/gáncsol el minden állami támogatást. Ezért akarta törvénytelenül megszerezni a házat, ezért fogadtatta el frakciójával a „lex Munkásotthon” törvényt, amellyel semmire sem ment. Ugyanezt csinálta, mint a II. világháború előtti, számára mintául szolgáló jobboldali hatalom: mindenáron megszerezni a házat. Most meg összevissza halandzsázik, államtitkárként, egy képviselő korrekt kérdésére – korrekt válasz helyett.

https://csepeliek.blog.hu/2018/06/30/nemeth_es_borbely_hazugsagtengere_a_csepeli_munkasotthon_korul  

Németh elhíresült válaszbeszédében egyébként csak úgy mellékesen odarittyentette, hogy „’64 több szempontból is szimbolikus. Én ebben az évben születtem, és az utolsó első titkár is ebben az évben lett a Munkásotthon egyik vezetője.” Lehet, hogy Németh számára szimbolikus 1964, mert akkor született, de a Wikipédia az 1964-ben született hírességek névsorában, eléggé el nem ítélhető módon, még nem szerepelteti. Talán majd jövőre, amikor április 24-én, 55. születésnapjára esetleg megkapja Orbán Viktortól „A Legnagyobb Kultúr- és Rezsiharcos Legkisebb Kiskeresztjét”. Szimbólumként. Lehet, hogy ez elegendő lesz arra is, hogy a NER szimbolikus személyeként bekerüljön a Wikipédia hírességei közé.

Ami pedig a másik szimbólumot illeti, hogy „az utolsó első titkár is ebben az évben lett a Munkásotthon egyik vezetője”, az csupán Németh fantazmagóriája. Lehet, hogy, amikor Bangóné Borbély Ildikóról álmodott, akkor ez is az álomkép része lehetett. Németh születésekor Körtés István volt a Munkásotthon igazgatója, aki éppen Drucker Tibor után, 1961 és 1968 között, a Munkásotthon újjáépítéséig vezette az intézményt, és sohasem volt „első titkár”.

Szívesen befejezném már Németh Szilárd Munkásotthon elleni, több mint 10 éves harcának folyamatos véleményezését, bírálatát. Nem rajtam múlik Az urakat ismerve, sajnos, nem ez lesz az utolsó hozzászólásom a témához. 

vox