Borbély Lénárd Németh Szilárd kottájából játszik hamisan évek óta, ha a Csepeli Munkásotthont tűzik műsorra

Németh Szilárd változatlanul, hazugságot állítva, lekommunistázza a Munkásotthont, majd képmutatóan közli, hogy hajlandó együttműködni az alapítvány céljainak megvalósításában. Borbély Lénárd meg odáig süllyedt, hogy legutóbb, a június 28-i képviselő-testületi ülésen azt mondta: „a Munkásotthon Csepel szégyene”.

Az előbbi, már honvédelmi miniszterhelyettesként, államtitkárként a parlamentben „dobta” a kommunizmus szemétdombjára az intézmény csepeliekkel együtt megélt, majd 100 éves múltját https://www.youtube.com/watch?v=4wltWhMuEEs&feature=share. Borbély meg Csepel polgármestereként, a nyílt testületi ülésen, Németh parlamenti hozzászólása körül kitört vitában fogalmazta meg fenti szégyenteljes véleményét. Eközben mindketten immár 8 éve folytatnak aljas, hatalmi eszközökkel vívott háborút a Csepeli Munkásotthon Alapítvány feletti uralmuk megszerzése érdekében. Igen,

egy, szerintük „kommunista fészket”, amely most már „Csepel szégyene” is, akarnak, hatalomra kerülésük óta elfoglalni. Vajon miért? Válaszom rövid: mert ez még nem az övék! Jogtalan törekvéseik azonban rendre elbuktak a bíróságokon, legutóbb a Kúria mondta ki a lényeget, amit én úgy értelmeztem, hogy a Csepeli Munkásotthon Alapítvány nem lenyúlható. 

Már többször foglalkoztam a témával, nem kívánom ismét részletesen kifejteni véleményem a sok ezer csepeli számára, az évtizedek óta ott dolgozó közművelődési szakemberek, együttesek, klubok, szakkörök vezetőit, tagságát sértő és megalázó képviselői és polgármesteri álláspontról, csak néhány megjegyzésem van:

> Németh a parlamentben, reagálva Bangóné Borbély Ildikó kérésére, miszerint tegyünk meg mindent az intézmény céljainak megvalósításáért, azt állította, hogy „az önkormányzatnál ezek a pénzek ma el vannak különítve”. Ezzel arra utalt, hogy a Munkásotthon támogatására korábban általa és Borbély által megígért 10, majd 30 milliós támogatási összegek ma a költségvetésben is biztosítva vannak. Nem igaz. A 2018-as költségvetésben ennek nyoma sincs, az illetékes ágazatvezető sem tud róla. A hazugság az ájtatosság köpönyege mögé bújtatva is hazugság.

> Az Alapítvány kuratóriumának vezetőjével, a kuratóriummal, nyolc év alatt, sem Németh, sem pedig az általa mentorált Borbély Lénárd polgármester nem tárgyalt, sőt, a meghívás ellenére, el sem mentek a tárgyalást kezdeményező, támogató kuratórium ülésére.

> A két „hozzáértő”, Németh és Borbély úr a választások előtt a Csepeli Hírmondóban öt héten át hirdetett, nem létező Weiss Manfréd Tervben, a „nagy múltú Csepeli Munkásotthont” még „közös örökségünk” – nek, „pompás és közkedvelt” intézménynek tartva ígérték újjáélesztését. http://www.csepelivaroskep.hu/wp-content/files_mf/1521449530CSH_166.pdf

Ennyit az urak igazmondásáról, választási ígéreteiről.

> Egy, a csepeli lakosság több évtizedes bizalmát élvező, nehéz körülmények között is a kultúrát, a csepeliek felemelkedését szolgáló, országosan és nemzetközileg is elismert, az országban egyedülálló módon fennmaradt önálló kulturális intézményre azt mondani, hogy a Munkásotthon Csepel szégyene, a polgármester alkalmatlanságát bizonyítja. Kár, hogy egyetlen ellenzéki képviselő sem szólalt meg, s kért azonnali bocsánatkérést a polgármestertől. Borbély Lénárd polgármester azonban még megteheti. Illúzióim azonban már rég nincsenek.

vox