Nehéz megmondani, mi kell ma ahhoz, hogy egy magyar politikus lemondjon a tisztségéről. Leginkább arról lehet fogalmunk, hogy mi nem elég hozzá. A Publicus Népszava számára készített kutatásából az derült ki, hogy az emberek 49 százaléka szerint Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszternek le kellene mondania a kormánytisztviselők számára szervezett kiképzésen történt baleset miatt, amelynek következtében egy 29 éves nő mindkét kezét elvesztette.

Ennél jóval kevesebben (35 százalék) vannak azok, akik úgy vélik, hogy nem kell felelősséget vállalnia a tragédiáért, de a kormánypárti szavazók háromnegyede szerint Szalay-Bobrovniczky nyugodtan maradhat a helyén.

Ez egy „következmények nélküli ország”, szoktuk megállapítani enerváltan, amikor újra és újra bebizonyosodik, hogy a politikusok nem ismerik a felelősség fogalmát. Lemondani még akkor sem szoktak, ha azt előre megígérik. Navracsics Tibor például még 2023 januárjában mondta, hogy távozik miniszteri posztjáról, ha nem sikerül megegyezni az unióval az Erasmus ösztöndíjakról. Nem sikerült. Navracsics pedig még mindig a helyén van. Lázár János azt mondta,

akkor fog lemondani, ha valaki súlyos sérülést szenved vagy meghal egy vasúti balesetben. Vagyis döcöghetünk tovább a sokszor 19. századi állapotokat idéző vonatokon, amíg nincs tragédia. Nagy Márton is következmények nélkül lődözhet soha be nem teljesülő jóslatokat a gazdaság helyzetéről, mi pedig izgulhatunk, sikerül-e valaha eltalálnia egy számot, legalább megközelítőleg.

Utoljára Novák Katalin és Varga Judit vitte el a balhét valamiért, egyébként nagyon helyesen. Persze azóta sem tudjuk, hogy kik voltak a kegyelmi botrány valódi felelősei, vagy ha sejtjük is, felelősségre vonásuk egyelőre illúzió. Ma Magyarországon egy kormányzó politikus akkor bukhat meg, ha az a NER fennmaradásának érdekében áll, függetlenül attól, hogy mi történik az általa igazgatott területen. Egészen addig amíg meg nem bukik maga a NER. Nem tudjuk, ez mikor fog megtörténni, de vannak olyan hibák és bűnök, amiket már ez sem tehet jóvá.

Forrás: F. Szabó Kata (Népszava)