Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter  egyetlen prognózisa sem vált be eddig. A különféle stopok ellenére például a tojás, az étolaj, vagy a liszt több mint 25 százalékkal kerül többe, mint egy éve

Mindennek ellenére idén március elején reálisan mérte fel, hogy a „legnagyobb kihívás rövidtávon az infláció”. A gondolatsor folytatásában azonban már nem volt köszönet, ugyanis arra kérdésre, hogy vissza tudta-e adni a lakosságnak a kormány azt, amit a pénzromlás elvett tőle, határozottan igennel felelt. Bár hozzátette, hogy az infláció sose nyugszik.

Ez a „megvilágosodás” három hónappal ezelőtt egyértelműen taktikai jellegű volt. Egyrészt azt mutatta, hogy a gondoskodó kormány rendületlenül figyelő szemekkel áll a vártán, illetve

némi látszólagos hezitálás után előkészítette a NER immár szakmányban alkalmazott módszerét: a soha vissza nem vont különadókkal megregulázni remélt gazdasági szereplők működését ismét durva piaci beavatkozással sújtotta. Az árstop és a kötelező akciózás kudarca után, amikor legfeljebb rövid távon mérséklődtek a fogyasztói árak, az árrésstop még gorombább eszközével éltek, míg a távközlési szektornál, illetve a biztosítóknál jószerivel kikényszerítették, hogy 2025-ben díjaikat még az infláció mértékével se növelhessék – sőt, ha ezt időközben már megtették, akkor a többletet írják jóvá ügyfeleik számláján.

Áprilisban ennek a nekibuzdulásnak lett is némi hatása, ám a KSH szerint májusban ismét megtört a dezinfláció: az éves összevetésben 4,4 százalékos drágulási ütem 0,2 százalékkal haladta meg az előző havit. S mindebben az élelmiszerárak vitték a prímet. Elgondolkodtató, hogy a tojás, az étolaj, vagy a liszt több mint 25 százalékkal kerül többe, mint egy esztendeje. Bármit is hoznak majd az általában lazább nyári hónapok, az árrésstop megbukott. A piac spontán működése megtalálta a réstágítások leleményes eszközeit.

Forrás: Bonta Miklós (Népszava)