Elszálltak a lakásárak Budapesten! Erről beszél a szakértő a rádióban. Mondandója befejezéseként hozzátette: még Csepelen is magasak az árak, habár ott jócskán lemaradtak a mutatók a többiekhez képest. Fájt ez az elemzői megközelítés! Főleg az szúrt szíven, hogy kerületemet, ahol születésem óta élek, és ami mindenkori otthonomat adta, így leminősítették.

Persze már gyerekkorom óta tudtam, hogy van a pestiekben Csepellel szemben valami ősi idegenkedés. Először azt hittem, hogy az 1950-es nagy budapesti kiterjesztés miatt nem szeretik a csatlakozó külső kerületeket a régi fővárosi népek. Középiskolás koromban a Kossuth Technikumba jártam, ahol igen sokan tanultak Budapest belső kerületeiből. Amikor Csepelről kezdtünk beszélni, nagyképűen leszögezték, hogy az vidék. Úgy vélték, hogy Budapest határa a Boráros téren ér véget. Ami azon kívül van, az vidék! És ezen nem voltak hajlandók vitatkozni.

A hatvanas években nem is nagyon lehetett érvelni Csepel városiassága mellett. A HÉV ugyan már járt a Boráros tér és a csepeli végállomás között, de a Kvassay hídtól a Szabadkikötőig bolgárföldek sorjáztak. A kis és nagy Duna közti részen zöldség kertészet, majd a

Duna Tsz. nagyüzemi növénytermelése folyt. Akkoriban tényleg úgy nézet ki, mintha Csepel tényleg elszakadt volna Pesttől!

Nem nagyon volt mivel dicsekedni kerületünk belső szerkezetével sem. A városiasodást, az emeletes nagy házak jelentették. Csepelen ebből viszont csak annyi volt, amit egy ember a két kezén meg tudott számolni. Nálunk a földszintes parasztházakból átalakított munkáshajlékok jellemezték az építészetet. Az öregjeink mondták, hogy az ő gyerekkorukban még tehéncsorda ballagott reggel meg este az Erzsébet /Kossuth Lajos/ úton!

A gyáraink, a munkahelyeink viszont a legnagyobbak voltak Budapesten! Az ipari fejlődés nem csak a tudás növelését jelentette, hanem hozta a maga szemetét is. Igen sok volt a talponálló, a kocsma és a bordélyház a Gyepsor utcában. Lakosságarányosan talán több is volt belőlük, mint a belvárosban.

A hatvanas években mikor elkezdődtek a bontások a II. Rákóczi út és az Ady Endre út sarkán, azt gondoltam, hogy elkezdődik a felzárkózás. Én még meg fogom élni, hogy Csepel egyenrangú része, de lehet, hogy fejlettebb területe lesz a fővárosnak, mint belvárosi területek. Építették is a tanácsi, meg szövetkezeti lakásokat óriási ütemben. Ezt erősítette a gyárak törekvése is, amivel munkásaik számára modern komfortos lakótelepeket teremtettek. Épült, szépült a kerület, ami azzal is járt, hogy kicserélődött a lakossága. Mi itteniek úgy érezzük, hogy talán nagyobb mértékben is, mint a többi külső kerületben. Talán ebből is adódott, hogy a gyökértelenség jobban nyomasztotta itt az embereket, mint máshol. Nehezebben alakultak ki emberi, lakótársi, baráti közösségek, lokálpatrióta kötödések. Az elidegenedés kezdett eluralkodni az embereken.

Hosszú évtizedek teltek el, már generációk nőttek fel, és éltek ebben a kerületben. Budapest sem elképzelhető már Csepel nélkül, mégis megmaradt ez a hely az utolsónak. Érthetetlen ez a minősítés, mert lakótelepeink szépek, a kertváros gyönyörű, a természeti adottságaink a legjobbak Budapesten, és a munkalehetőségek is jónak mondhatók.

A rendszerváltáskor még százezer körüli lakossága mára alig hetvenezer. Környezetszennyező termelő ipar jórészt megszűnt, helyette a szállítás és raktározás növekedett. Az infrastruktúra ugyan fejlődött, de sokkal kisebb mértékben, mint ahogy az igények ezt megkövetelték volna. Legnagyobb szégyenünk azonban a bezárt gyártelepeken elszabadult leépülés, szlömösödés! Rengeteg az illegálisan itt lakó, emberi körülményeket nem mutató elvadult terület. Korábban ilyen volt a volt tsz-terület, de ide tartozik az egész Háros. Ott minden szabály minden rendelkezés megkerülhető. Spontán épülnek hajlékok, rengeteg a szemét, sok a patkány! A hatalom úgy érzi, hogy a funkcióban maradása egyetlen reménye, a választói szavazat! Ezért nem mer, és akar fellépni a fertő megállításáért. Befogja szemeit, és abban reménykedik, hogy ő valahogy kihúzza, és majd a következőre marad a tragikus összeomlás kezelése.

Ez az önző és rövidlátó szemlélet sikeres! A jóléti, szórakoztató intézkedések és építmények túlméretezettsége, a tudásra épülő tervszerűség politika általi felülírása, a szabálytalanságok feletti hatósági elnézések, szavazatokat ugyan hoznak, de a kerület népességének csökkenését és Csepel presztízsének folyamatos csökkenését is magával hozza.

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala