Azon kár lenne vitatkozni, hogy súlyos vereséget mért az ellenzékre az a két fővárosi választás, amely nem rég zajlott le a VIII. kerületben, illetve az V. kerületben. Az előbbiben majd kétharmaddal lett polgármester a Fideszes jelölt, az utóbbiban pedig több, mint kétharmaddal nyerte el a képviselői helyet a kormánypárt embere.

Nincs mit ezen szépíteni, legfeljebb azon érdemes borongani, hogy az országgyűlési választások azt mutatták, hogy Budapesten az ellenzék kedveltebb, erősebb, most viszont azzal kellett szembesülnünk, hogy a főváros is elfordult némiképp az ellenzéktől.

Illetve azzal, hogy az emberek többsége számára április 8-a után érdektelenné vált a politika; nincs kedvük hozzá, nem kíváncsiak rá. És ha arra gondolunk, hogy az önkormányzati választásokig már másfél év sincs hátra, akkor igencsak van okunk az aggodalomra: vajon hogyan lehet ennyi idő alatt valamennyi hitet és aktivitást beletölteni az emberekbe.

Ne válaszoljunk most erre a kérdésre, mert akkor

még jobban el leszünk keseredve, még inkább elhisszük Tamás Gáspár Miklósnak ama állítását, hogy a polgári demokráciának egyszer és mindenkorra vége van Magyarországon. Nyilván kell egy kis illúzió – majdnem azt írtam: önáltatás -, hogy reménykedjünk ennek az ellenkezőjében, egészen precízen abban, hogy a demokrácia hamarosan vissza fog térni az országba, de azért ne adjunk fel minden reményt. Habár…

Habár a választási érdektelenség azt is sugallja, hogy fölerősödött az hit, a Fidesz gépezetével szemben nincs ellenszer. Az Orbán vezette csapat – általa meghatározottan – következetesen járja azt az utat, amelyet lassan három éve kijelölt magának. Vagyis azt, hogy felesleges itt programokban gondolkodni, elegendő az emberek idegenellenességére apellálni; nem is kell lehetőleg másról beszélni, mint a migránsokról.

Így történt ez most is, a vasárnapi választás után, amikor is a győztes Sára Botond, illetve elődje, a Fidesz frakcióvezetőjévé avanzsált Kocsis Máté is arról szónokolt győzelmi beszédében, hogy a szavazás megmutatta: a választóknak elegük van a bevándorláspárti politikusokból és pártokból.

Mondják ezt akkor, amikor a szavazók alig több, mint egyötöde tartotta fontosnak, hogy leadja voksát. Vagyis az emberek semmit nem mondtak a bevándorlásról, viszont leginkább megüzenték mindenkinek, az összes politikusnak: elegünk van belőletek. Ezen változtatni, közös feladat lenne, a Fidesz azonban nem ezt látja a feladatot látja maga előtt, hanem az idegengyűlölet fokozását.

Ne vitassuk el tőle: abban (is) rendkívül eredményes. Kedves Tamás Gáspár Miklós: a vox humana is örökre eltűnt erről a vidékről?

Németh Péter (Sztárklikk)