Teljesen felesleges ilyen ügyekben kíváncsiskodni. Mert aki kíváncsi, hamar megöregszik, rosszabb esetben megütheti a bokáját is. Akadhat bíró, aki úgy gondolja, hogy a kérdező nem tartja tiszteletben az adott politikus magánszféráját, ez pedig tilos terület lett

Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a hivatalos-nem hivatalos kiadások dzsungelében. Vállalkozó ismerősöm panaszkodott a minap, hogy tengeri kígyóvá nőtt az adóhivatallal folytatott vitája arról, mi az a költség, amit elszámolhat, és mi az, amit nem. Ebben még a bíró által megkérdezett szakértők is ölre szoktak menni, ugyanis képtelenek megegyezni, mit számolhat el és mit nem annak a háznak a rezsijéből, amelyben az irodája és a lakása is működik.

Én nem látok semmi kivetnivalót abban, ha

a hatóság az adóvizsgálat során kekeckedik az ügyfelekkel. A NAV dolga az, hogy minél több pénzt szedjen be a büdzsé számára, a vállalkozó pedig megpróbál a magánkiadásaiból is minél többet „hivatalossá” tenni.

Ezért sem értem, miért kell fennakadni, ha a miniszterelnök is pont úgy viselkedik, mint ebben az országban bármelyikünk. Végre mindenki láthatja, hogy ő is ember. Egy közülünk. Azokra a tetemrehívásokra gondolok, amikor egy-egy politikus kipécéz magának valamilyen hivatalosnak titulált magánutat, és elkezdi verni a tamtamot, hogy mondják meg az illetékesek, ki fizette Orbán Viktornak ezt vagy azt az utazását. Nem mindegy? Okosabb lesz a jobbikos Pintér Tamás, ha azt firtatja, ki vette meg Orbán Viktornak és Gáspár fiának a repülőjegyet a labdarúgó vébé szentpétervári és moszkvai meccseire? Mielőtt előállt a kérdésével, akár borítékolhatta is a válaszadásra kijelölt szerencsétlen államtitkár magyarázatát: természetesen a szállás és az utazás költségeit a miniszterelnök családja állta.

Mi mást mondhatott volna? Aki nem hiszi, járjon utána. Az igazság úgysem ez, hiszen ugyanúgy keverednek ebben az esetben is a hivatalos és a magánügyek, mint a szerencsétlen vállalkozó barátom esetében, csak a politikusokat nem citálja ez ügyben senki éveken át az adóellenőrök elé. Fogadjuk el, hogy a Budapest–Szentpétervár repülőjegyet, meg az ottani szállást a család, Lévai Anikó fizette ki. Az titok, hogy neki futja erre vagy sem, de a férje 900 ezer forintos megtakarítása bizonyára alaposan megcsappant, ha ebből állta a kinti cehet. Közben a miniszterelnök hivatalosan elutazott a NATO csúcsra, nyilván küldtek érte egy repülőt (ha nem kedvenc oligarchája magángépével repkedett), ami aztán visszavitte Oroszországba, a következő meccsre, innen az út ismét magánjellegű lett. Biztosan látta valaki a Budapestre tartó fapadosok valamelyik járatán…

Teljesen felesleges ilyen ügyekben kíváncsiskodni. Mert aki kíváncsi, hamar megöregszik, rosszabb esetben megütheti a bokáját is. Akadhat bíró, aki úgy gondolja, hogy a kérdező nem tartja tiszteletben az adott politikus magánszféráját, ez pedig tilos terület lett.

Már azt is hülyeségnek tartottam, hogy valakinek eszébe jutott firtatni, kifizette-e Orbán Viktor a kampány során rá kiszabott 345 ezer forintos bírságot, vagy sem. Jelentkezett egyetlen postás kisasszony is, hogy bizony az ő ablakánál személyesen fizette be a sárga csekket? Akkor meg minek tépjük a szánkat repülőjegyek meg szállodai számlák miatt?

Somfai Péter (Népszava)