Megint bebizonyosodott, hogy a Fidesz – és csatlósa, a KDNP – saját játszóterének tekinti az Országgyűlést. A demokrácia nagyobb dicsőségére. Amit persze a demokrácia megcsúfolásának is nevezhetünk.

Ha akarnak, törvényeket hoznak. Akár órák alatt is. És az ellenzék sípolhat, mutogathat táblákat, akciózhat kedvére. Ez ugyan zavarja őket, de meg nem akadályozza a gombok megfelelő nyomogatását. Ha viszont azt akarják, az érdemi tanácskozást is meghiúsítják. Mégis, mit képzelnek ezek a mitugrász ellenzékiek, hogy csak úgy rendkívüli ülést kezdeményeznek? Parlament akkor van, ha a

többség úgy kívánja (természetesen a mögöttük álló választók akaratából).

A Fidesz kommunikációs igazgatója már jó előre „képmutató színjátéknak” nevezte azt, ami tegnap történt. Hidvéghi Balázs természetesen az ellenzéket vádolta miatta. És közölte, az ország sorsát meghatározó, csakis az emberek érdekeit szem előtt tartó többség nem asszisztál ehhez. Nem is asszisztált. Be sem mentek a Házba. Megint odaküldték szerencsétlen Latorcai Jánost, vezesse az ülést, határozatképtelenség miatt úgysem tart sokáig.

Közben - úgy látszik – nem veszik észre, hogy maguk kényszerítik az utcákra mindazokat, akiknek nem tetszik a rendszerük. Az ellenzéket is, meg a különböző okokból velük együtt tiltakozókat is. A parlamentet nem most üresítették ki, ezúttal csak újra jelezték, mire és mennyire tartják. Még Lázár Jánosra sem figyelnek, pedig talán érdemes lenne megfontolni, amit mond. Hogy ne becsüljék le az elmúlt hetek eseményeit, mert nem lehet tudni, hol a határuk. Vagyis: végül hová vezetnek.

Nyolc év kitartó munkájával olyan játszóteret teremtettek maguknak, ahol csak ők hintázhatnak és csúszdázhatnak. Már arra sem hajlandók, hogy a parkrácson túlra nézzenek, csak abban bíznak, homokváruk örök életű.

Sebes György (Népszava)