Nem tudok szabadulni ettől képtől, amióta kiderült, hogy a merőben független sajtómágnás, Liszkay Gábor tényleg ma, február 6-án fogja visszanevezni Magyar Nemzetté a Magyar Időket. A nagy csaták végén a férfias egó megköveteli magának az ilyen teátrális gesztusokat, ezt már száz éve tudjuk: a 2419 D számú vasúti étkezőkocsiban (képünkön) íratta alá Foch marsall a németekkel a fegyverszüneti egyezményt 1918 novemberében, huszonkét évre rá pedig a diadalmas Hitler szignáltatta a megadás dokumentumát ugyanitt a legyőzött franciákkal. Ami jár, az jár.
Egy, pláne két világháború persze kissé más kategória, mint egy megtépázott renoméjú magyar napilap, de a jelek szerint vannak bűnök, amelyek látványos büntetést érdemelnek. Simicska Lajos mégiscsak egy egész országot késztetett kuncogásra, amikor
2015. február 6-án sűrű Gézés közepette letérítette a Magyar Nemzetet az Orbán-rajongás útjáról, és egy szűk hét alatt jobboldali ellenzéki újságot faragott belőle. Most majd mindenki megtanulja, kin és min röhögjön, amikor ezen a szép évfordulón áll majd megint szolgálatba a patinás lapnév, hogy lábhoz tett nyelvvel dicsérje a kormányt és politikáját.
S hogy mindez mégiscsak a magyar kulturális örökség egy meghatározó részével történik? Hogy a Magyar Nemzet Pethő Sándor antifasiszta lapja, amely a rendszerváltáskor - amit amúgy épp most fog nekünk újraértékelni Kövér László - legelsőként kötelezte el magát a valódi hírszolgáltatás mellett? Hogy ez a húsz éve folyó eszmei ráncigálás maga is blaszfémia? Az állampártot mindez láthatóan nem érdekli.
Pedig a példa adott. A 2419 D sorszámú vagont a háború után műhelykocsivá alakították, majd végül leselejtezték és szétvágták. A mából nézve ez volt a legméltóbb, amit tehettek vele.
- Kósa Judit
