Programot, eszmét, stratégiát vár már évek óta a demokrácia mellett elkötelezett baloldali választópolgár. Programot, eszmét, stratégiát vár arra, hogy milyen elvek alapján szervezzük azt az új rendszert, amelyiktől elvárhatjuk, hogy hiteles alternatívát mutasson a szavazópolgároknak Orbánnal szemben.
Itt van a kutya eltemetve. Meg kellene jelölni, hogy melyik az a népréteg, melyik az az osztály, amelyiknek az érdekei képviseletét vállalják a baloldali pártok, politikusok, politikán kívüli szervezetek. Pontosan, érthetően ki kell mondani, hogy a munkások, az alkalmazottak, a bérből, és fizetésből élő dolgozó emberek és a nyugdíjasok képezik a baloldal bázisát. Azt akarjuk hallani, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy hazánk szavazópolgárai érezhessék, hogy a demokratikus baloldal vezetőinek vannak elképzelései, vannak stratégiai céljai.
„Orbán rendszere bukásra van ítélve” – halljuk manapság több szónoktól. Ez rendben is van, hiszen az Orbánnal szembenállóknál ebben teljes az egység. De tessék mondani: Orbánék bukása után mi következik, mi lesz, milyen rendszer jön?
Megvárjuk, amíg saját súlya alatt összerogy az Orbán-rendszer, hogy utána ott folytassuk, ahol 2010-ben abbahagytuk? Talán éppen azért van a demokratikus baloldal népszerűsége a mélyponton, mert nem érti meg, hogy Magyarország népe más válaszokat vár. Olyan politikát, és egy olyan rendszert, ahol a kisember is megtalálja számításait, boldogulását és – mindenek előtt ‑ az életlehetőségét. Ahol Alkotmányban biztosított jog lesz az élethez, a munkához, a lakhatáshoz, az egészséghez, az oktatáshoz, a művelődéshez való jog.
Arról kellene végre beszélnünk, hogy miként alkotjuk meg azt a rendszert, amelyben a munkás, dolgozó embert nem lehet egyik napról a másikra kirúgni. Ahol bejelentés, és járulékfizetés nélkül senkit sem lehet alkalmazni, és ahol a vásárlót nem lehet következmények nélkül becsapni, átverni. Olyan rendszer elvét kell felvázolni, ahol gyógyulás közben nem lehet a kórházi fertőzésben meghalni! Az ilyen a rendszerben a bankok, és más hatalmasok nem uralkodhatnának korlátozás nélkül az embereken, és nem kergethetnék tragédiákba a kiszolgáltatott hiteleseket. Meg kell mondanunk, mit teszünk azért, hogy hazánk polgárai is elérhessék a vágyott nyugat-európai életszínvonalat. Elegünk van a hablatyból…
A demokratikus országok a II. világháború után 30 évvel már a romokon virágzó életet teremtettek polgáraiknak. A mi elmúlt harminc évünket arra pazarolták, hogy csak egy szűk csoportnak biztosítsanak pompás életet. Nálunk a demokrácia azt hozta, hogy kevesen kimagaslóan meggazdagodtak, a nagy tömeg viszont piszkosul elszegényedett. Rengetegen lettek ágrólszakadtak, hajléktalanok, gyógyíthatatlan betegek.
Ezekre a 30 éve létező gondokra kell végre megoldást adni. Ezek lennének a stratégiai kérdések! Láttuk: az „Orbán takarodj!” – kezdésnek jó, de folytatást várnak az Orbán-rendszer elutasítói, kárvallottjai. Az „Orbán takarodj!” skandálása ma már elfedi azt, hogy felelős baloldali politikusoknak fogalmunk sincs arról, hogy mit is akarnak tenni a kezükbe kerülő hatalommal. Hogy mit akarunk tenni az oligarchák által elzabrált EU-s milliárdokkal? Hogyan fordítjuk ezeket a hatalmas összegeket, oda ahova eredetileg is használni kellett volna: a dolgozó, értékteremtő emberek felemelkedésére.
Forrás: Horváth Gyula facebook oldala
