Egy szabad szellemű polgárról, aki sosem lesz alattvaló

Mikor világra jött Budapesten, már írták a törvényeket,
Melyek kimondták róla, hogy másokkal egyenlő nem lehet
És a hátsó padban ülve kellett megtanulnia,
Hogy az igazság szabaddá tesz, de neki nem lehet igaza.

És látta, hogy miként vadult meg sok elbódított fiatal,
Amikor délibábot festett az égre az ősi dicső diadal.
És hiába szólt: ­‑ Hé emberek, a szakadék felé megyünk!
Az volt a válasz:‑ Áruló, aki nem tart most velünk.

Lesz ez még így se – mondta,‑én nem tartok veletek,
És komédiának nézte a tragikus helyzetet.
Lesz ez még így se ‑ mondta, és keserűn nevetett.
Aki a hazáját nagyon szerette, de kit a hazája nem szeretett.

Szerette volna hinni, mikor az ország felszabadult,
Hogy egy szebb jövő felé tart, és nem tér vissza a múlt,
De homlokán volt a bélyeg, hogy másként gondolkodó,
Egy szabad szellemű polgár, aki sose lesz alattvaló.

Lesz ez még így se ‑mondta, ‑ én nem hajtok fejet,
Vétkesek közt cinkos és néma nem lehetek.
Lesz ez még így se ‑mondta, de nem menekülhetett,
Aki a hazáját nagyon szerette, de kit a hazája nem szeretett.

– – – – – –

És a szakadék szélén állva megint szól a harsona:
Ez a világ a lehető világok legjobbika!
És áruló, ki a szebb jövőt másként képzeli el,
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedni mer.

Lesz ez még így se – ideje észhez térnetek!
Aki a bálvány körül táncol, azon én nem segíthetek.
Lesz ez még így se, – mondta, és keserűn nevetett,
Aki a hazáját nagyon szerette, de kit a hazája nem szeretett.

Itt meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=sM_lhkcaoKg