Csepel-Háros! Jó lesz megismerkedni ezzel a szóösszetétellel. Elképzelhető ugyanis, hogy az elkövetkező időszakban hírhedt névvé fog válni. Ez nem jövendölés, vagy jóslás, hanem a tények sorba rakásából adódó törvényszerű következtetés. A társadalmi szerkezet megváltozásából, a politika gyávaságából és a hatóságok bátortalanságából adódó következmény a terület elszlömösödése.

Nem kellett volna ennek így történnie! A talaj termőképessége, és a terület kiváló fekvése, a mostani szomorú állapotánál százszor jobb fejlődési perspektívát biztosíthatott volna a számára. A régi időszakban bolgár-kertészek által művelt jól termő terület a szocializmusban a tsz, gazdálkodásának színtere lett. Itt csökkenő mértékben, - egészen a legutóbbi időkig - megmaradtak a bolgár-kertészetek tradicionális formái. Később, a csepeli gyárakban dolgozó munkásemberek béreltek zártkerteket hobbi, pihenési célra, valamint családjaik terményellátó igényei kiegészítésre.

A szocialista tulajdonviszonyok nagyvonalúsága okán, sem a hatóságok, sem az egyének nem fordítottak igazán súlyt arra, hogy az ide vonatkozó jogszabályokat betartassák, vagy betartsák. Így kialakult egy alig szabályozott spontán átalakulás, ahol egyre gyakrabban jelentek meg az állandó lakásként épített hajlékok. Ezek esetenként korszerű és esztétikus építmények, de sok esetben tákolt bódék voltak. Közművek közül az út, az ivóvíz és a villany (majd később a gáz) nem a várostervezési elképzelések, hanem

a lakhatási igények kielégítéseként kerültek kialakításra.

A környezetvédelem, és a higiéniai feltételeket szolgáló szemétgyűjtő rendszer alig, a csatorna rendszer pedig egyáltalán nincs kiépítve. A lakosságot szolgáló intézményrendszer pedig ezen az ötödik kerületet bőven túllépő részen teljesen hiányzik. Egy ilyen ún. öntörvényű helyen az állam törvényei nem értelmezhetőek, ezért speciális, helyi verbális „törvénykezés” vált úrrá. Ezek néha a nyers erőre, a befolyásra, és kapcsolatok bűnös rendszerére épülnek. Az építészeti szabályozatlanságból, és a kirekesztettségből adódóan a társadalmi szolidaritás is csak igen nehezen hozzáférhető.

Itt a segítségnyújtás (mentők, tűzoltók, rendőrök, de a szociális munkások, orvosok, védőnők, tanítók) is csak igen körülményesen (vagy egyáltalán nem) elérhetőek. Az itt lakók pontos száma sem ismert a hatóságok számára. (Talán ez lehet az oka annak, hogy a kerület lakosainak száma, a statisztikák szerint csökken) Egy így megtűrt helyzetben sem az ellátási, sem a szolgáltatási, sem más közéleti jogosítványok nem hozzáférhetőek. Ebből adódóan a rendszerváltás időszakától olyan jogi, társadalmi, és településszerkezeti helyzet alakult, melynek megoldása sérelmek nélkül már nem orvosolható. Pedig a megoldás megkeresése nem megkerülhető!

Bizonyára ezen okok miatt a vezetés úgy tett, mintha az ottani problémák nem is léteznének. A megoldás ugyanis igen sok emberi sérelmet, de még ennél is több anyagi forrást igényelt volna. Mindkettő akkora feladat, amit Csepel, országos segítség nélkül megoldani nem tud. A szocialista-liberális vezetés elsősorban az emberi tragédiáktól való félelem, - és nem kevesebb mértékben - a pénztelenség okán nem mert (tudott?) cselekedni. A fideszesek pedig úgy vélték, hogy az itteni heterogén lakosságtól biztos szavazóbázist nem remélhetnek, ezért nem gondolták hasznos feladatnak az itteni rendezésbe belevágni. Az elődeikhez képest közel négyszer annyi pénzből inkább a Vízmű lakótelep bekerítését, mintsem ennek a problémának az átfogó megoldását szorgalmazták. Pedig a probléma mint egy tumor, igen gyorsan növekedett.

Látható volt, hogy mennél később nyúlnak hozzá, annál fájdalmasabb, annál nehezebb, és veszélyesebb lesz a megoldás megtalálása. Vannak dolgok, amik már visszafordíthatatlanná is váltak ezért determinálták is a fejlődési lehetőségeket.

Háros élhető, modern területté való átalakítási lehetőségének utolsó perceit éljük. Még megvan az esélye annak, hogy ez a kiemelkedő lehetőségekkel rendelkező terület a város hasznos és tartalmas helye, ne pedig leszakadó Harleme legyen. Ehhez a lakók önkéntes segítségére és megértésére, a megvalósítás tervszerű ütemezésére, és állami, önkormányzati anyagi támogatásra lenne szükség! Haladéktalanul neki kell látni az elképzelések és a célok számbavételéhez, a tervek kialakításához, a kisajátítások megkezdéséhez.

Mielőbb létre kell hozni azokat a közigazgatási, építményi, és tervezési és pénzügyi feltételeket, amik perspektívát adnak a területnek. Az M0 közelsége miatt, Háros a tömegközlekedés, az agglomeráció és a főváros kapcsolódásának legfőbb bázisa, a Közép-magyarországi régió egyik legnagyobb intermodális központja lehet. Ebben az esetben a terület felértékelődik, ahol a szolgáltatások, (benne a rekreációval, kultúrával, szórakoztatással, és az egészségüggyel) kedvező megtelepedési lehetőséget látnak. Nem az embereket elválasztó kerítéseket, hanem összekötő csatornákat, a természetnek megfelelő és az ember számára élhető megtelepedési lehetőséget kell alkotni! 

Horváth Gyula

Forrás: a szerző Facebook oldala