A Kétfarkú Kutya Párt két évvel ezelőtt színesre festett egy szombathelyi megrepedt útszakaszt. Ebből érthető módon botrány lett, a járási hivatal köztisztasági szabálysértésben marasztalta el a vandálokat, bár a köz megbotránkoztatásáról, illetve a nagyközönség esztétikai érzékének meggyalázásáról is értekezhetett volna. Ezt valamiért nem tette, pedig higgyék el, a szép egyenszürke aszfaltúton brutális látvány volt az a színes alkotás, szinte kiabált, vagyis a csendrendeletet is megszegte.

Jegyezzük meg, hogy a polgári békének ez a fajta felrúgása azóta rettentően elharapózott. Pár héttel ezelőtt a Terézvárosban hallgattak ki a rendőrök egy bizonyos egyént, aki

a „Fake drug” (hamis drog) feliratot festette az útra, ezzel kívánva jelezni, hogy hamis dílerek drog gyanánt drága pénzen sütőport adnak el a gyanútlan fogyasztóknak. A tarthatatlan helyzetre a fiatalember állítólag többször is megpróbálta felhívni a rend védőinek figyelmét, ám hiába, a szó, és az írás, vagyis a feljelentés nem ért semmit, maradt az aszfalt.

A harmadik eset a költészet napján történt, magukat finom lelkű irodalombarátoknak álcázó, ám a központozásból ítélve Aleppo városából származó szír migránsok Weöres Sándor versét írták le arra az útra, amely a kormányfő rezidenciájához vezet. Tudjuk persze, ki vette a krétát. A költemény hosszú, nem is könnyen befogadható, a kihívott rendőrök percekig silabizálták, de semmi gyanúsat, lázítót nem találtak benne, nem ült benne Orbán kisvasúton, nem világított Tiborcz feje, pláne nem jelent nagy betűkkel az O1G. A rendőrök tehát elmentek, nem is sejtve, hogy a ravasz ötletből a zsarnokságról és az értelmiség felelősségéről értesülhettek volna, ha ezt meg is értik. De nem értették, így aztán lélekmérgezés nem történt.

Az első, a szombathelyi ügyben nem rég megszólalt az alkotmánybíróság, és közölte, hogy a bíróság ítélete, miszerint a Kétfarkú mázolmánya veszélyes a társadalomra, nem áll meg, mint ahogy a szabálysértési hatóság is tévedett, amikor a közterület tulajdonosának érdekét helyezte előtérbe a véleménynyilvánítás szabadságával szemben. A magas instancia ezt is írta: „E tekintetben azt is fontos kiemelni, hogy egy repedezett járdaszakasz kiszínezése inkább derültséget okoz ( sic!) a járókelőkben, és így a cselekmény megítélésében az eljáró szervek józan humorérzékére is szükség van.” Megrendítő.

Ha már a Nemzeti Együttmüködés Rendszerének alkotmánybírósága is kénytelen észrevenni, hogy komor,  képmutató, fenyegető, ólomnehéz világunkból hiányzik a derű, a könnyedség, a megengedő gesztusok, a legyintés, a nevetés, minden olyan szó, gesztus, ami a szabadság meglétét bizonyítja, szóval ha ennek hiánya az AB-nak is feltűnik, akkor tényleg nagy baj van. Vagyishogy volt, amíg az alkotmánybíróság meg nem szólalt aszfaltbetyár-ügyben.

Jó, igaz, a humor igenlése mellé odaírták, hogy annak józannak kell lenni, aminek ugyan sok értelme nincs, de mégis, ez a most már hivatalosan is létező szó, a humor az első repedés a rendszer falán. Számítunk az államfő kritikus, mondhatni metsző iróniájára is.

Szénási Sándor (Klubrádió)