A rendszerváltás óta már elmúlt harminc év! Látjuk, hogy akkori vágyaink mennyiben voltak igazak, mennyiben illuzórikusak. Csendes magányunkban meg is válaszolhatjuk magunknak a kérdést, hogy érdemes volt-e belevágni, vagy sem? Emberi sorsok, és közösségek adnak erre tapasztalataikra támaszkodva csendes, de annál egyértelműbb választ. Azok a nagyon kevesek is akik dúsgazdag kizsákmányolók lettek, és azok a sokak is akik kisemmizet nincstelen és jogtalan páriákká váltak. Manapság sokszor hallani értetlenkedő embereket, akik nem tudnak más választ adni a nép általuk érthetetlen és elfogadhatatlan reakciójára, mint azt, hogy „hülyék”. A tavaly április 8-i választások után észlelhetők voltak olyan hangok, melyek a Fidesz győzelme kapcsán azzal magyarázták az eredményt, hogy a vidéki Magyarország tudatlan és tájékozatlan. 

Sem akkor, sem azóta ezt a véleményt elfogadni nem tudom! Meggyőződésem, és hitem hogy a közösségek, megfelelő tájékoztatás után bölcsen és okosan

reflektálnak az őket ért kihívásokra. Éppen ezért, sokkal eredményesebbnek tartom, ha egy vezetői réteg, nem a markáns megbélyegzéssel zárja le egy probléma megtárgyalását, hanem önvizsgálattal, és önkritikával kezeli azokat. A szavazások, véleménynyilvánítások, általában a bizalom meglétét, vagy annak hiányát mutatják. Ez nem csak a politikában, hanem az élet más területein is igazak. Most például a biztosítók értetlenkednek azért, mert az emberek elfordultak az általuk oly jónak, és biztonságot adónak feltüntetett lehetőségektől.

A rendszerváltás utáni magyarországi botrányok éppen a „Osztrák biztosítók” ügyében keletkezett. Emberek ezrei mentek Ausztriába (svarcban) biztosítást kötni, mert a tájékoztatás arról szólt, hogy a nyugati rendszer hasznos és biztonságos. Aztán egyre-másra telepedtek meg hazánkban is a jobbnál, jobb ajánlatokat tevő biztosítások, és biztosítók, (Magam is három biztosítónál kötöttem „nyugdíjbiztosítást”, és most nyugdíjasként egyik se fizet. A kötés előtti szép szavak hamisak, félreérthetők voltak, a valóság meg az, hogy örülhet az ember, ha a befizetett összeget /kamat nélkül/ visszakapja.) Igen sokaknak kellett megtapasztalniuk, hogy ez a nyugati rendszer nem, hogy nem hasznos, és biztonságos, hanem - a tapasztalatok szerint - valószínűleg hazug!

Emberek ezrei mentek tönkre, megtakarított összegek váltak köddé, a tranzakciók alatt. Az emberekben pedig kialakult egy reflex, ami bizalmatlansággal, elutasítottsággal párosul, amikor biztosításokról, reklámokról, vagy az őket ajnározó emberekről hall. Az érintett biztosítók, a nekik „aládolgozó reklám” dörzsölhette tenyerét, mert jó pénzt kerestek a „balekok” hiszékenységén. Hosszú távon mégis a biztosítók, és a reklámhordozó sajtó szívta meg ezt, és hasonló tevékenységet. A sikeresnek minősített tranzakcióik közben rengeteget kerestek, de elvesztették a legfontosabb értéküket, ami létüket biztosíthatta volna: elvesztették az emberek között a hitelességüket!

Az emberek tehát bölcsek! Győzteseknek, és veszteseknek egyaránt látniuk kéne, hogy a népek nem arra reflektálnak, amit az őket manipulálni akaró kérdésekben szerepel, hanem arra, ami az ő lelkükbe beégett. Ez pedig - azért, mert számtalan csalódáson, rengeteg átverésen, tömérdek jogfosztáson mentek át - a bizalmatlan elutasítás! 

Nem a népet kellene bírálni és leszólni, hanem a hatalmasoknak kéne elgondolkodniuk azon, hogyan kéne változtatni cselekedeteiken ahhoz, hogy ez a bizalmi erózió lefékeződjön. Talán nem jár messze az igazságtól, aki úgy látja, hogy ebben (is) áll a mai rendszer válsága!

Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala