Az újságírásnak egyetlen értelme van: megmutatni, miképpen működik a világ és az ország. Feltárni, hogy milyen érdekek mentén, kik mit és hogyan tesznek. Ausztria esetében ez most példásan sikerült. Az idegengyűlölet létráján felkapaszkodott, gátlástalan, ostoba félnáci alkancellár lelepleződése után egyetlen mentséget tudott felhozni, a részegségét.

A többi stimmel: a hatalom érdekében sajtót kell szerezni, és aki ebben segít, azt később állami megrendelésekkel, az adófizetők pénzén kompenzálják. Kormányra kerülve következik a közmédia és az egész állam megszállása. Úgy, mint ahogyan az Magyarországon történt. Nem csak Heinz-Christian Strache nyála csöpögött az orbáni illiberális rezsim láttán, de David Cornstein amerikai nagykövet is kimondta, hogy Donald Trump imádna olyan helyzetben lenni, mint amilyet Orbán alakított ki magának - és nekünk. Az ő céljuk a korlátlan hatalom, a külső ellenőrzés minden formájának elutasítása, azaz a diktatúra.

Mi ezen nem lepődünk meg. Kilenc éve ismételgetjük, hogy ha Orbán ehhez szabad kezet, sőt mi több, még egy csomó pénzt is kap az Európai Uniótól, akkor a modellje túlságosan is vonzó lesz. Szóltunk, hogy előbb a szűken vett térségünkben, de később már attól távol is meg fogja fertőzni a demokráciákat, amelyek 1945-ben szerzett immunitását elfelejtettük megújítani egy frissítő védőoltással. Üzenjük Brüsszelnek, hogy ezt, khm, elszúrta.

Most nincs kecmec, cselekedni kell. Az osztrák botrány egyik legfontosabb következménye az Orbán-rendszer ellehetetlenítése kell legyen. Ez a történet ugyanis már nem egy furcsa nyelvű, egzotikus ország lopásra hajlamos vezetőjéről szól, hanem a liberális parlamenti demokráciák túléléséről. Végső soron a békéről vagy háborúról. Nem kellett volna hagynunk, hogy idáig jussunk, de itt tartunk.

Horváth Gábor (Népszava)