Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és mártírtársainak Gimes Miklósnak, Maléter Pálnak, Szilágyi Józsefnek és Losonczy Gézának újratemetése az egypártrendszerből a demokráciába vezető magyar átmenet nagy jelentőségű, szimbolikus eseménye volt. Az ötvenhat utáni megtorlások áldozatául esett politikusok gyászszertartása százezrek néma demonstrációja az 1989-es rendszerváltás meghatározó eseménye, mérföldköve lett.
1989. június 16-án, harminc évvel ezelőtt komoly fordulópont következett be Magyarország életében:
1989. június 16-án, reggel 7 óra után, a Műcsarnok előtt felállították Nagy Imre és négy társa szarkofágját, illetve egy hatodik koporsót, mely a forradalom többi halálos áldozatát jelképezte. Órák alatt kb. 300 000 megemlékező gyűlt össze a téren, akik koszorúkkal, virágokkal rótták le kegyeletüket, miközben a hangszórókon át ismert színművészek, Sinkovits Imre, Mensáros László az 1956 utáni megtorlások áldozatainak nevét sorolták fel.
Az ötórás Hősök terei megemlékezés után a
gyászszertartás délután a rákoskeresztúri temetőben fejeződött be, ahol a különböző egyházak papjai és lelkészei megáldották a mártírok koporsóit, majd végső nyughelyükre helyezték azokat.
Nagy Imre és mártír társainak újratemetése után megkezdődött és gyors ütemben folytatódott az MSZMP egypárt rendszerének lebontása, mely a Magyar Köztársaság október 23-i kikiáltásával és az 1990-es szabad országgyűlési, majd pedig az önkormányzati választással zárult le.