Egy ország vezetőjének nem dolga, hogy - mint mondja - azon gondolkodjon hosszan, miért rázta meg ennyire a társadalmat a Hableány dunai tragédiája, és nem dolga, hogy közzétegye: arra jutott, talán "azért, mert az áldozatok a vendégeink voltak, a magyar pedig vendégszerető nép, és most azt látjuk, elveszítettük a vendégeinket, ezért a gyász".

Szeretnénk megértetni a kormányfővel: elemzéseket a szakemberek vizsgálataitól remélünk, nem a politikától. Tőle egyetlen emberi gesztust vártunk volna. Mondjuk, ha a tragédia utáni napok egyik estéjén felsétált volna a Margit hídra és egyetlen szál virágot bedob a Dunába az áldozatok emlékére, akkor a közvélemény érzelmi hullámzása legalább annyit csillapodhatott volna, látva, hogy az országnak empatikus vezetője van, aki méltósággal tudja kifejezni nem csak a saját, hanem a nemzet együttérzését és döbbenetét, fájdalmát is. Ha

Pintér Sándor belügyminiszteren kívül valaki más politikus is vállalta volna, hogy felkeresi a szakemberek csoportját, s nem rémül meg az ismeretlen jövőtől, attól, mit hozhat a kiemelés, sikert vagy kudarcot.

Mindennek semmi köze a vendégszeretethez.

Tragédiák bárhol, bármikor bekövetkezhetnek. A közállapotok tisztaságától függően a következmények  a felelősség elvont vállalásáig - a lemondásig - húzódhat a hatalom reakciója, hiszen azt senki sem gondolja, hogy személy szerint egyik vagy másik politikus felelős volna egy dunai tragédiáért.

Más kérdés, és sokkal messzebbre mutat, ha rendszerhiba okozta a bajt. Ha a politika oly mértékben ráül a szakma nyakára, hogy az nem tud megfelelni a szakmai követelményeknek, s látható, abból tragédiák is bekövetkezhetnek. 

A fentiek miatt tehát másként nem tudjuk értelmezni a kormányfő hosszú gondolkodásának termékét, mint üres hablatyolásként a nemzeti karakterről.

Friss Róbert (Népszava)