Úgy látszik, hogy Ábel Attila nem olvasott La Fontaine meséket! Nem tud elvonatkoztatni, és nem képes megérteni a dolgok lényegét! Sőt azt mutatja, mintha a leírt gondolatokat sem lenne képes a valóságnak megfelelően értelmezni. Legalább is erre enged következtetni az, ahogy félremagyarázza azokat a tényeket, amit egy másik ember ír, és mond.
Nem meglepő, ha a Csepeli Hírmondó megfelelési kényszerben leledző szolgalelkű felügyelőjétől ilyen produktumot látunk, de különösen elkeserítő, ha egy egyetemet végzett reálértelmiségről derül ki ez a képesség-hiány. Ábel a tények és gondolatok meghamisításával arról írt, hogy én a demokratikus ellenzék csepeli győzelmét követően bezáratnám a Rákóczi téri játszóteret.
Ez marhaság! Ilyent soha le nem írtam, de soha nem is gondoltam! Arról azonban írtam, és arra sokat gondoltam, hogy
egy kerületi vezetésnek milyen felelőssége van abban, hogy a rendelkezésére álló javakat, jószágokat, hogyan használja! A mostani fideszes vezetők ugyanis ezeket a javakat igen rossz hatékonysággal használják. La Fontaine jutott eszembe, mert a XVII századi író alkotásaival arra tanított, hogy megkeresett javaikat ne szórják, mulassák el, hanem tartalékolják, és hasznot termelő dolgokra fordítsák. Bírálataim tehát ebből fakadnak.
A mostani csepeli önkormányzatnak reálértékben minimum háromszor akkora az anyagi lehetősége mint a 2010 előttieké volt. Ebből a sok pénzből olyan beruházásokat kellett volna teremteni, amik egy későbbi szűkösebb időszakban is biztosíthatnák a kerület lakossága számára a megélhetést. Ezeket a fejlesztéseket értékteremtőnek, a hozzáadott értéket növelőnek kellett volna használni. A felelős önkormányzatok számára ilyenek az infrastrukturális, és termelést segítő fejlesztések. Mert, mint az egyének esetében is el lehet szórni a pénzt kizárólag szórakozásra, ivászatra, dajdajozásra, de akkor nem marad ételre, lakásra, tanulásra (La Fontaine: Tücsök és hangya esete).
Az önkormányzat is elköltheti a pénzét díszburkolatra, szobrokra, focipályákra, szórakoztató rendezvényekre, meg ezer más haszontalan dologra, de akkor nem marad utakra, városrendezésre, környezetvédelemre, iparfejlesztésre. Pedig, La Fontaine elmesélte, a közgazdászok pedig megírták, hogy azok a befektetések a hasznosak amelyek a ráköltött összegeket folyamatosan, és hosszútávon visszatermelik. A közösségi pénzek elköltésekor szabály, hogy azok a fejlesztések értékállók, amik a lakosságnak munkalehetőséget, az önkormányzatnak pedig (adó) bevételt jelentenek.
A darabonként félmilliárdos játszóterek semmilyen hozzáadott érték termelését nem teszik lehetővé. Az ilyen beruházásból egy, vagy kettő bőven elég egy ekkora kerületben. A három, meg a négy felesleges! Ennek a feleslegnek egy funkciója lehet: nevet adni a felelőtlen pénzszórásnak! Ugyan ez a helyzet a mértéktelen és tartalmatlan szobor-állításokkal is! Olyan emberekről, nézetrendszerekről, emlékműveket állítani teljesen felesleges, ami a lakossági többségnek semmit sem jelent. Ez is felesleges pénzkidobás!
Az önkormányzatnak a törvényben előírt feladatai között nem szerepel, vendéglők építése, fenntartása, üzemeltetése. Minek épített a csepeli önkormányzat a Szent Imre térre olyan pavilonsort, amire semmilyen igény nincs? Minek vette meg és tartotta fenn több mint százmillióért a volt „Dagi csárdát”? Minek építette meg (és az év 90 százalékában hagyja üresen rohadni) a „szurkolói arénát”? Miért vette meg a hozzáértő Fürdőigazgatóságtól az évi 50 milliós veszteséget termelő Csepeli Strand üzemeltetési jogát, amikor képtelen működtetni, és fejleszteni? Észszerű magyarázat nincs! Ábel-Vida féle hírhamisítás a Csepeli Hírmondóban, és Borbély féle arrogancia a képviselő-testületben nem más, mint bűneik leplezése, és a nép hülyének nézése!
Amikor tehát Ábel Attila a Rákóczi téri játszótér bezárásának ötletét adja a számba nem mond igazat! Ez hazugság! Magam ugyanis a bezárás fogalom felmerülése estében egyáltalán nem a kerületi produktumokra, intézményekre gondolok, de egyre gyakrabban gondolok, a közösség vagyonának hűtlen kezelőire!
Horváth Gyula
Forrás: Facebook
