„… Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára kiemelte: újra divatossá válhat gyermeket nevelni, ami jó dolog, és ennek a hangulatát át lehet adni az embereknek szemben azzal a liberális felfogással, ami a családi életet hosszú éveken keresztül csak nyűgként mutatta be…”
(Szalonképtelen jegyzet következik…)
Már hiányoltam az aktuális szent evangéliumot, és nem vártam hiába. Eddig halvány szőke lövésem sem volt arról, hogy ki a
f@szom ez a Kovács Zoltán, de most már tudom: egy divatdiktátor! Hurrá. Récsölönkéntespéldaadóistenkirálylány asszony nyilván nem ér rá diktálni, mert neki már ott van a két trónörökös meg a raklapnyi szétszórandó szaros pelenka, így most Kovács Zoltán anyuka osztja az észt. Meg a divattrendet. Nem nézek utána, hogy ez az üstökös mikor, hol, és főként minek született, mert nem érek rá ilyen baromságokra, viszont lenne egy-két polgári szavam a hosszú éveken át liberális felfogás alapján született gyerekek nyűgével kapcsolatban.
Zolika, drága szívem! A gyerekvállalás nagyon érdekes, és a te megfogalmazásod alapján igen „hangulatos” dolog. Meg „nyűg”. Még ideális körülmények között is. Nekem ez az ideális körülmény anno a liberális korban adatott meg. Igaz, akkor is szarrá dolgoztam magam, akkor is volt egy főnököm, aki megkérdezte, hogy szándékomban áll-e férjhez menni és gyereket szülni – már csak az előmenetelem okán is – mire kénytelen voltam azt felelni, hogy ha így folytatom, akkor nyilván nem… (1980-as évek végét írtuk) Aztán csak meglett az a férj, meg a gyerek is… Meg lett nagyobb lakás (ha bevállalunk még egyet – bevállaltuk), meg volt fix otp hitel, meg volt munkahelyi támogatás, meg munkahely is! Na, erre varrjál gombot, öcsisajt! Visszavártak! A lakáshitel meg fillérre ugyanannyi maradt az évek során! Sőt, mi több, a munkahely minden évben x összeget ki is fizetett helyettünk! Pedig csak két gyereket vállaltunk, beérték ennyivel is… És képzeld el, volt bölcsi meg ovi is! Igaz, hogy nem tanították meg a gyerekeimet semmiféle idegen nyelvre, külön vívóleckéket és agysebész tanfolyamokat sem indítottak számukra, de csak felnőtt a két kölök! Jó hangulatban! Mert hogy te a hangulatot is kihangsúlyoztad. Jó, igazad van, volt azért nyűg is, mert a gyerek már csak ilyen: feledhetetlen szombat-vasárnap délutánok az illetékes kórházak fül-orr-gége osztályán fülfelszúrás okán, avagy sebészeti ellátás, mert az a jó hangulatban lévő kölök eltörte a kezét és/vagy lábát, stb… Szóval volt itt gond dögivel…. A nagyszülőket is igénybe kellett venni olykor, főként nyáron óvoda és/vagy iskola szünetben, mert hát a nyomorult szülőnek akkor sem adtak hat hét szabadságot. Szóval, kedves Zoltán, ezek voltak azok a nyomorult, liberális nyűgökkel teli idők!
De most végtelen távlatok nyíltak! Ártunk és ormányunk jóvoltából kitört a Kánaán! Szülhetünk nyakra faszra – természetesen kiváló hangulatban – mert ti aztán mindent megtesztek értünk! (Mondjuk én már kiestem a szórásból, fene a zsíromat!) CSOK, meg autó, meg nagyszülői GYED, meg örökéletre tartó eladósodás, ötven tannyelvű, (hétköznapi embereknek) megfizethetetlen magán bölcsik, ovik, meg iskolák, kisgyerekes anyukát fel nem vevő, terhes (vagy terhességről álmodó) nőket soha nem foglalkoztató munkahelyek, szarrá hajszolt, három mellékállást vállaló apukák…. Zolika, drága angyalbögyölő! Ébredj már fel! Nem tudom, te milyen szeren élsz, neked lehet, hogy jó a hangulatod, de a többségnek nem! És képzeld el, még így is van, aki gyereket szül! Nem neked, meg nem a bugris főnöködnek, meg nem a ti divathóbortotok miatt, hanem azért, mert akar, és mert szereti! Te meg a hordád menjetek a …. Nem, ne menjetek sehová, csak anyukátokhoz, és csókoljátok meg a két kezét… még akkor is, ha ilyen senkiházi szarháziakat szült a világra…
Nem kérek elnézést!
