Gyerekkoromban a Ludas Matyi címlapján láttam egy karikatúrát, amelyen egy brutális panelház volt, meg egy csodás, vadregényes kertben álló villa. Alattuk pedig a költői kérdés: aki az utóbbiban lakik, miért tervez másoknak olyat, mint az előbbi?
A köznevelési törvény tervezett módosítása juttatta most eszembe ezt az ősrégi rajzot, pontosabban az a kínzó kérdés, hogy az utolsó pillanatban miért tett le a parlament a jogszabály megszavazásáról. Hiszen a salátatörvényben ott van minden, aminek az eljövetelét már régóta sejteni lehetett. Az iskolai autonómia teljes felszámolása csakúgy, mint a menekülőutak lefalazása: a magántanulói státusz korlátozása és az alternatív iskolák pedagógiai programjának ellehetetlenítése.
Csakhogy - szól az egyik magyarázat - a
fideszes káderek kizárólag a más gyerekének szánják az 1960-as mintájú, államilag ráncigált tömegiskolákat. A saját csemetéiket viszont olyan intézményben tudják jó helyen, ahol a maguk tempójában, stresszmentes közegben, a világra nyitottan nevelkedhetnek, magyarán ahol nem harminc százalékkal tér el a tanmenet a szakminisztérium által előírttól, hanem kábé százban. (És még az sem lehetetlen, hogy a Takaró Mihály által - havi bő egymillióért - hungarista eszmeiséggel felékszerezett nemzeti alaptantervet is szívesebben látnák ott érvényesülni, ahová a saját gyerekeik be sem teszik a lábukat.)
A másik olvasat ennél egyszerűbb, bár nem kevésbé racionális. Eszerint a Fideszben valaki rájött, hogy szeptemberben indul az új tanév, tehát mindössze pár héttel az önkormányzati választás előtt kezdenek majd azon hőbörögni a közszülők, hogy immár senki másnak nincs beleszólása az iskolák mindennapi életébe, mint a magasságos kormányhivatalnak.
Amiből persze az is következik, hogy karácsonyra azért meg lesz szavazva az a salátatörvény.
N. Kósa Judit (Népszava)
