Az ellenzékbe szorult MSZP szerint  1989-ben volt a rendszerváltás, elvégre akkoriban ő kezdeményezte a fejleményeket. Az MSZMP jogutódjaként tárgyalt az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőivel, köztük a macskaasztalnál ülő Fidesszel is, máskülönben a piacgazdaság nem jöhetett volna létre békés körülmények közepette. A hatalmon lévő Fidesz szerint viszont a rendszerváltás 1990-ben ment végbe.A párt az első szabad országgyűlési választás nyomán került a parlamentbe, és vált az alkotmányos demokrácia egyenértékű, sőt már-már meghatározó alkotójává.

Mindkét emlékezetpolitika kidolgozói és hirdetői szállítják az érveket, amelyek azt bizonyítják, hogy

csak ’89-ben, vagy csak ’90-ben lehetett a rendszerváltás. (Eltérő szóhasználattal a rendszerváltozás, sőt a rendszerváltoztatás). Mi pedig, akik felnőtt fővel éltük át az izgalmas éveket, kapkodjuk a fejünket. Tanácstalanságomban a médiapolitikai jegyzet írásakor nem is foglaltam állást, fölvázoltam inkább az emlékezetpolitikai vitát, érzékeltetendő a késhegyig menő küzdelmet a múltért. A Magyar Nemzet hétvégi száma végre olyan érvet szolgáltatott, amely eldöntheti a nemzetünk sorsára kiható vitát.Bár nem biztos, hogy a patinás napilapot működtető kormánybarát cég örül a legújabb bizonyítéknak. Én is csak akkor írhatom bele a médiapolitikai jegyzetbe, ha a sejtelmes fogalmazást sikerül egy újságnévvel pótolni.

Mielőtt a szerző, Ballai Attila a kormánypárti napilap főszerkesztésére adta volna a fejét, sportújságíróként szerzett magának nevet a szakmában. Most politikai publicisztikát írt a Magyar Nemzetbe, arra emlékeztetvén bennünket, hogy épp harminc esztendeje halt meg a mögöttünk hagyott rendszer névadója, Kádár János. Így jellemezte a helyzetet: „1989. július 6-án egyik vezető napilapunk szerkesztője azonnali hatállyal megszüntette a sakkrovatot.” Ennek alapján elég könnyű megjósolni, hogy mikor lesz nálunk rendszerváltás. Akkor, ha a Nemzeti Sport első oldalán egy sor sem jelenik meg a magyar fociról.

Forrás: Zöldi László  (Médianapló)