Már megint hamarabb utolérték mint a sánta kutyát

Azt  állította Orbán  az e heti rádióinterjújában, hogy nem kell sajnálni a pénzt a védelmi kiadásokra, ugyanis képesnek kell lennünk arra, hogy ha két irányból egyszerre támadnak meg minket, akkor ezt a hadsereg el tudja hárítani.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem kell rá képesnek lennie, és nem is lesz. Még ha – tegyük fel – az oroszok csak egy irányból támadnának meg minket, akkor sem. Egy három évvel ezelőtti tanulmány szerint egyébként az oroszok még a nálunk jóval nagyobb és katonailag sokkal erősebb Lengyelországot is pillanatok alatt lerohannák. Egyetlen esélyünk az elrettentő erő, amit úgy hívnak: NATO. Vagy Orbán szerint ők lennének a másik irány?

Azt állította Németh Szilárd, honvédelmi államtitkár (az M1 kormánytévében), hogy

2002 és 2010 között folyamatosan csökkent a honvédség költségvetése, 2010 után azonban megfordult a trend.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem fordult meg. Annyira nem, hogy a védelmi kiadások nemcsak a GDP arányában csökkentek, hanem forintban is: a 2010-es 308 milliárdról 2012-ben 233 milliárdra, de még 2016-ban is csak 301 milliárdra kúsztak vissza. Egy honvédelmi államtitkárnak azért nem illene ennyire mellélőnie.

Azt állította Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (annak a képkiállításnak a megnyitóján, amelyet a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének hetvenedik évfordulója alkalmából rendeztek), hogy több ezer éves barátság köti össze a magyar és a kínai népet.

Ezzel szemben a tény az, hogy a magyarokat nemhogy barátság, de semmi nem kötötte össze a kínaiakkal több ezer éve, legföljebb ha a hunokat is magyarnak tartjuk. A hunok ugyanis az időszámítás előtt harmadik században kétségtelenül felbukkantak Kínában, ám nem a barátság jegyében, és annyira veszélyesnek tartották őket, hogy többek között miattuk építették a Nagy Falat. Éljen az örök magyar-hun-kínai barátság! És Matolcsy.

Bolgár György