A Gubacsi híd beígért felújítása elmaradt, csakúgy mint sok más ígéret teljesítése, de ez nem zavarja a Szent Imre téri udvari fényezőket..
Csepelen szünetmentesen, megállás nélkül folyik Borbély Lénárd polgármester fényezése, amihez a fideszes többségű képviselő-testület szerényen úgy járult hozzá, hogy pénzügyileg nem szab határt a polgármester-jelölti kampánynak. Borbély úr úton és útfélen fejti ki ötéves munkásságának eredményeit. Kampányának része a fideszes képviselőjelöltek megszólaltatása és az ellenzék ekézése, folyamatos lejáratása. Az öt évvel ezelőtti 35 pontos választási ígéretének taglalásával azonban csínján bánik. Lássuk be: van ok a szerénységre.
A választási ígéretek többsége nem teljesült, vagy maga a polgármester is csak jól hangzó ígéretnek szánta, ezért egy kicsit kínos lett volna most sorra venni a 35 pontot. Blogunk májusban sorozatot indított az öt éve elhangzott ígéretekről. Megírtuk, hogy nem sikerült 5000 új munkahelyet teremteni, a Weiss Manfréd munkahelyteremtő programról nem is tárgyalt ezen időszak alatt a képviselő-testület. Az ígéret ellenére nem csökkentették, hanem növelték a kerületi vállalkozások terheit, például az építményadót. Nem indítottak iskolafelújítási programot sem,
most 2020-ra ígéri Borbély úr elindítását, bár jövőre állítólag elkezdődik a Jedlik 5 milliárdos, szerintünk pazarló felújítása. A tavalyi országgyűlési választások előtt meghirdetett, hangzatos „Weiss Manfréd Terv – Csepel újjászületik” című programban beharangozott nagyívű ígéretek jó része is ígéret maradt: nem épültek „Hidak a jövőbe”, sőt egyre rosszabbak lettek a csepeli közlekedési viszonyok, amelyek miatt mára időnként kezelhetetlen közlekedési káosz bénítja meg a csepeli közlekedést. A gerincút beígért folytatásából sem lett semmi, jövőre, 10 évvel a csepeli fideszes hatalomátvétel után, kezdődhet csak el a tervezése és talán 2026-ot követően lehet majd rajta közlekedni.
Polgármester úr beszámolójában helyet kapott a csepeli strand is. Azt mondja, hogy felújítására két év alatt 630 milliót költenek, de elhallgatja, hogy a veszteségesen működő létesítményt a veszteségesen működő Csepeli Városgazda Zrt. működteti. Nem szól a nemrégiben kirobbant botrányról sem, amely miatt jelentősen csúszik a strand felújításának III. üteme. Arról nem is beszélve, hogy éves fenntartását is figyelembe véve, Csepel milliárdokat költ a főváros vagyonelemének fenntartására, működtetésére, fejlesztésére. Tarlós úr, amikor átadta a strand kezelési, fenntartási és működtetési jogát Csepelnek, jó üzletet kötött. A főváros szempontjából. A kerület átvállalta pénzügyi gondjai egy részét.
Borbély úr választási kampánynyitója a sikerekről szól. A csepeli emberek helyzetéről, az itt élők sorsának alakulásáról, az önkormányzat lakossági kapcsolatairól, a kerület gazdasági szerveivel való együttgondolkodásról, együttműködésről, a civilek, az ellenzéki pártok, az egyházi közösségek kerületben betöltött szerepéről, az önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal, részlegei és gazdasági társaságai csepelieket szolgáló munkájáról egy szót sem szól.
Számunkra feltűnő, hogy, korábbi nyilatkozatitól eltérően, nem említi meg Németh Szilárdot, akivel a tavalyi országgyűlési választások előtt többször parolázott a CSH-ban, sokszor megköszönte munkáját: „Az itt élők nevében köszönjük Németh Szilárd úrnak a Weiss Manfréd Tervért, Csepelért és a csepeliekért végzett parlamenti munkáját.” Lehet, hogy mostanában nincsenek jóban, vagy azok az ígéretek, amelyekből nem lett semmi (pl. a Csepel SC és a Csepeli Munkásotthon felvirágoztatása), illetve Németh úr Hollandi úti birkózócsarnokának építése, netán Németh országos megnyilvánulásainak negatív visszhangja, az ezekkel kapcsolatos negatív csepeli visszajelzések kényelmetlen helyzetbe hozták az ismét polgármesteri pozícióra pályázó Borbélyt?
Mindezek után Borbély úr ismét ígér: „folyamatban van Észak-Csepel megújítása, egy új dunai híd megépítése, a csepeli HÉV megújítása és Csepel tömegközlekedésének fejlesztése, a Corvin csomópont kétszintűsítése, a Gubacsi híd felújítása, valamint a gerincút teljes szakaszának megépítése”, stb., stb. Ígéretek tehát most is vannak, amelyek ráadásul, jelentős részben kormányzati, fővárosi hatáskörbe tartoznak. A csepeli önkormányzati vezetés érdekérvényesítő képessége azonban, úgy tűnik, csak a sportberuházások vonatkozásában hatásos. (Birkózócsarnok létesítése a Hollandi úton, sportkomplexum építése Észak-Csepelen, új kézilabdacsarnok, új, nagy méretű labdarúgó pálya, multifunkcionális sportpálya, műfüves labdarúgó pályák építése stb.) Ez viszont előrevetíti az elviselhetetlen csepeli közlekedési viszonyok hosszabb távú fennmaradását, ezáltal a kerület más fővárosi kerületektől való további lemaradását. Pedig ez az egyik lényeges kérdés Csepel jövője szempontjából.
V-A
