Gergely Zsófia, a jegyzet szerzője, az egyik bekerített újságíró

Beavatom Önöket, hogy nézett ki a tudósítói munka a kormányzópárt kongresszusán: a tévéstábok, újságírók, fotósok, mind ott ültünk az összesereglett, ünneplőbe öltözött Fidesz-közkatonák gyűrűjében. Paravánokkal körbekerítve, mint a marhák, még odajutni is egy karámszerű tereléssel lehetett, minden sarkon biztonsági ember állt, már a bejáratnál kétféle jelzést ragasztottak ránk. Ennyiből rám is írhatták volna: „vigyázat, újságíró, harap!”.

„Téged oda beengednek?” – csodálkozott egy ismerősöm, mikor megtudta, hogy ezt a csodás, utónyári vasárnapot a Fidesz 2019-es kongresszusán töltöttem. Én meg vissza-csodálkoztam: miért ne engednének be tudósítani egy sajtónyilvános eseményre. Önmagában ez a rapid párbeszéd mindent elmond arról, milyen mélységbe süllyedt a magyar média. Azzal, hogy a szabályosan bekebelezték, vagy mint a Népszabadság esetében, sóval behintették, és létrejött a KESMA, a NER-média Halálcsillaga – így már mindenki más ellenség. Vagy hogy a Csillagok Háborúja hasonlatot kimaxoljam: mi többiek ellenállók lettünk.

Pedig egy még talpon maradt, független lap újságírójaként regisztráltam az eseményre, hogy

az emberek a szimultán, online tudósításból megtudhassák, mi történik. Igen, tudom, a többség nem ezzel tölti a vasárnapot, de a nyomaték azon van, hogy aki tudni akarja, az objektíven tájékozódhasson a valamennyiünk életét kézben tartó párt belterjes tisztújításáról.

Beavatom Önöket, hogy nézett ki mindez a gyakorlatban: a tévéstábok, újságírók, fotósok, mind ott ültünk az összesereglett, ünneplőbe öltözött Fidesz-közkatonák gyűrűjében. Paravánokkal körbekerítve, mint a marhák, még odajutni is egy karámszerű tereléssel lehetett, minden sarkon biztonsági ember állt, már a bejáratnál kétféle jelzést ragasztottak ránk. Ennyiből rám is írhatták volna: „vigyázat, újságíró, harap!”.

A bekerített részről mindent láttunk, hallottunk, modern technika, kivetítők, csakhogy pont a lényeget akadályozták meg: hogy akár egyetlen szót is váltsunk, egyetlen kérdést feltehessünk a narancs nyakkendős, magyaros mentés küldötteknek. Csak nézhettem, ahogy bevonul a vezérkar, ahogy Deutsch Tamást és Semjén Zsoltot úgy szedik szét egy szelfiért, mint a rocksztárokat, ahogy egyetlen, akár csak tartózkodás nélkül, vezényszóra szavaznak. A kormányban „most már sok nő van” mondta az agymosottak örömével reagáló közönségnek az esemény háziasszonya, Novák Katalin, és nem mehettem oda hozzá megkérdezni: arra a kettőre gondol?

Erre feltűntek a lakájmédia Orbán-hívő sztárjai – a médiakarámon kívül, lazán vegyülve a Fidesz küldöttekkel. Néztem, ahogy DJ Jeszy-vel boldogan szelfiznek a középkorú, kosztümös hölgyek, látszott rajtuk, hogy ők most saját, beszűkült világuk házicelebjével pózolva mennyire menőnek érzik magukat. Vajon így heherésztek azon is, mikor megmondóemberük adásban arról értekezett, hogy milyen a fideszes nők orális szexben nyújtott teljesítménye?

Már a látszatra sem ügyelnek. Ők a pártküldöttekkel. Mi bekerítve. De valójában mi vagyunk szabadok: mindenki, aki még tud és mer gondolkodni.

GERGELY ZSÓFIA (Klubrádió)