Már unokának sem kellek. Éva szomszédasszonynál pedálozok, de nincs könnyű dolgom. Éva szomszédasszony konyhai remekeinek fotóit a Facebookon látom, csorog a nyálam.

Éva szomszédasszony arra panaszkodik, hogy az unokái válogatnak, gyakran a legfinomabb falatokra is nemet mondanak. Az utcán összefutva beszélgetünk a gyereknevelésről, a konyháról, nem érhette váratlanul az ajánlatom, hogy szívesen lennék az unokája.

Tudom, manapság sokan lennének rokonok: apuci kislánya, politikus veje, focista élettársa, gázszerelő vagy ügyész felesége, a szerényebb igényűek megelégednének a távoli unokatestvér vagy a vagyonnyilatkozatoknál feltüntetett pénzkölcsönző nagybácsi státuszával, de én nem vágyom ennyire. Nekem valóban van unokaidentitásom:

csimpaszkodom a nagyok kezébe, homokvárat építek, kisvasúttal játszom, a hibáimért másokat okolok, de minden étkezést tisztára törölt tányérral fejezek be, bevallottan édesszájú, olykor falánk vagyok, engem aztán nem kell evésre noszogatni, ha tortát vagy süteményt tesznek elém. Tudom, egy kicsit idősebb vagyok Éva szomszédasszonynál, de gyakran tapasztalom, hogy a kor nem akadály.

Bizonyos asztaloknál olykor magukat ezerévesnek mondott vendégek terpeszkednek, azt mondják, hogy ott a helyük, és nemcsak elfogadják, hanem szinte követelik a jussukat. Valamikor hívták őket az asztalhoz, évszázadokon át nélkülöztek, a nem szeretem dolgokat nyomták le a torkukon, ezért is sajnálták őket az asztalt megpakolók. A vendégek pedig jöttek, mondták, hogy hozzák az ezer évüket, meg a korgó gyomrukat, ígérték, hogy a kapott hellyel nem élnek vissza, nem fogják szidni a szakács főztjét, és az eszcájgot sem vágják zsebre. Mára mintha felednék az egykori fogadalmakat, leülés előtt köpködnek, kaja közben káromkodnak, a cipőjük sarát az abroszba törlik, és már nemcsak az ételek közt turkálnak, hanem a felszolgálókat is fikázzák, ráadásul, ha tehetik, még a háziakat is meglopják.

Gondolom, Éva szomszédasszony is hallott már ilyesmikről, hiába a régi ismertség, a családjába nem fogad be, a süti helyett receptet ad, azt mondja, hogy szerezzem be a szükséges alapanyagokat, keverjek, kavarjak, aztán amit főztem, sütöttem, azt egyem meg. A tanácsot nem fogadom meg, már mondtam, van unokaidentitásom, inkább megsértődök…

Horváth Kálmán

A volt Népszabadság és sok más országos lap egykori munkatársa