A furcsán felújított tüdőgondozóban  így zajlik a szűrővizsgálat:  a csepeli lakosnak el kell mennie a  volt „Koltói tüdőgondozóba”: ott beutalót kell szereznie a volt Áruház téri szakorvosi rendelőbe, ahol valamikor megröntgenezik; ezzel a lelettel vissza kell mennie a tüdőgondozóba, ahol kiértékelik. Mindenhol sorba állni, várakozni...

Jó érzéssel konstatáltam, hogy az ezredforduló környékén útra bocsájtott innovációm a mai napig is életképes és népszerű Csepelen. Bizonyítja ezt, hogy az emberek fordítanának időt testük orvosi ellenőrzésére, ha azt megfelelő időn belül, humánus körülmények között szerveznék. Az egészség nap programok elindításánál arra kellett fókuszálni, hogy a lakosság megismerje az orvostudomány legújabb lehetőségeit, ami a testünk szűrésére, bajainknak megelőzésére szolgál.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és az emberek megértették, és befogadták azokat a lehetőségeket, amiket a tudomány ad a számukra. A 2010-es fülkeforradalom után más célok kerültek fókuszba. Mára az egészségnapok, nem a szűrések fontosságának eszközeként funkcionálnak, sokkal inkább politikai, hatalmi játékok részévé váltak. Talán emlékeznek, hogy

pár éve egy hangzatos ellenzéki performansz annyira megrendítette, a Tóth Ilonáról nevet adó intézmény akkori vezetőjét, hogy ellenlépésként egészségnapot szervezett. Nulla körüli hőmérsékletben, az ónos esőben! Nevetségessé tette magát, - és ami a nagyobb baj – hiteltelenné tette a törekvést, valamint annak eddigi eredményeit egyaránt.

A nagyotmondás, és a felesleges magamutogatás most is uralta az egészségnapot. Egy ikersátor csak arra szolgált, hogy a csepelieknek bemutassa, hogy mennyi szűrési lehetőséget biztosít dr. Juhász a népnek. Rajtam kívül ezt a falat senki még pillantásra sem méltatta. Azért, mert mindenki tudja, hogy átverés!

Az ember abból indul ki, amivel folyamatosan találkozik. Amikor tüdőszűrést kell végeztetnie a csepeli lakosnak, akkor el kell mennie a volt „Koltói tüdőgondozóba”: ott beutalót kell szereznie a volt Áruház téri szakorvosi rendelőbe, ahol valamikor megröntgenezik; ezzel a lelettel vissza kell mennie a tüdőgondozóba, ahol kiértékelik, és eredménnyel végezhetik kérését. Mindenhol sorba állni, várakozni. Az  esztékában erre a hétköznapi vizsgálatra háromnapi hidegélelem szükséges.

Nem különb a helyzet nőgyógyászati, kardiológiai, és más szűréseken sem, és több mint egy éven keresztül a szemészet is eltiltási büntetését töltötte. Nem csoda, hogy az itteniek százszor is meggondolják, hogy rászánják-e magukat arra, hogy nekivágjanak a szűréseknek. Ezek elmaradása viszont tragikus következményekkel járhat. A fővárosban Csepel olyan hely, ahol a lakosság létszáma folyamatosan csökken. (pár év alatt ezrekben mérhető) Nem gondolom, hogy a szűrések hozzáférésének nehézkessége az egyedüli oka ennek a bonyolult társadalmi jelenségnek, de azt állítom, hogy részese.

Korábban az egészségnapok elengedhetetlen vendége volt az Országos Mentőszolgálat is. A mostani bemutatón őket nem láttam. Nem csodálnám, mert ahol a politikai vezetők ennyire nem értik a mentés szakmai rendszerét ott a konfliktus kódolható! Ahol az egészségnap rendezvényt politikai kampány-csinnadrattaként kezelik, ott nem magyarázható meg, hogy hogyan fordul elő, hogy a piacon rosszul lévő beteghez miért kell több mint húsz perc, hogy kiérjen a mentés? Pedig Borbélyék a csepeliek pénzén vettek vagy négy mentőautót, mert nem voltak képesek felfogni, hogy maga az autó csak egy - és nem is a legfontosabb - része a mentés rendszerének.

A csepeli egészségnap eredménye nagyon hasonlít az egyszerű pap esetéhez. Ott a püspök kérte számon, hogy miért nem harangoznak amikor ő megérkezik? Erre a pap elsírva magát esdekel megbocsátásért: ezeregy oka van annak püspök úr: 1. nincs harang! Hát nálunk is ez lehet a helyzet! Akármilyen parádét csinálhatnak Borbély Lénárd újraválasztása érdekében, és azt akár egészségnappá is elkeresztelhetik, ha nincs orvos, meg vezetői akarat az emberhez méltó ellátás érdekében, akkor a többi ezer ígéret semmit sem ér!

Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala