Időnként fölbukkan a magyar közélet fényességes egén Budai Gyula parlamenti képviselő. Az egyetemi diplomát követően első munkahelye a Budapesti Katonai Ügyészség volt, majd 1994 szeptemberétől ügyvédként dolgozott az általa vezetett Budai és Kovács Ügyvédi Irodában, ahol 2010. december 1-től szünetelteti foglalkozását, ezévben képviselő.

Az ügyvédi iroda korábban előnytelen földtulajdon-adás-vételi csereszerződések miatt magánokirathamisítási ügybe keveredett. A Pest Megyei Főügyészség 2010 novemberi döntése alapján azonban az elévülési idő letelte miatt vádemelésre nem kerülhetett sor. Budai azzal hárította el a Parlamentben feltett idevágó újságírói kérdést, hogy nem politikusként, hanem ügyvédként végezte a tevékenységét abban az ügyben, bíróság pedig nem állapította meg a szerződések színlelt voltát. Momentán államtitkár.

Nem rég sajtótájékoztatót tartott, ahol egy újságíró megkérdezte, hogy mint egykor praktizáló ügyvéd, miként vélekedik a kormány álláspontjáról, miszerint nem hajtja végre a gyöngyöspatai szegregációs ügyben hozott jogerős ítéletet. Budai az válaszolta, ha ügyvédként nyilatkozna, feltehetően neki is más lenne a véleménye, de

ő most nem ügyvédként, hanem politikusként foglal állást.

Mint látjuk, az elvi politizálás erényét nem Budai Gyula személyiségében és jellemében kell elsősorban keresni, de hát azért mégis: ilyen emberek a vezetőink, ha hülye lennék, azt mondanám, ilyen emberekre kellene felnéznünk. De persze, nem mondom.

Budai önmagában emberi dráma. Ez magánügy lenne, ha egyben nem töltene be országos szinten vezető pozíciót, ami viszont a fentiek miatt nemzetpolitikai vészállapot.”

Forrás: Élet és Irodalom