Horváth Gyula, a csepeli önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője írja Nacionalizmus című Facebook-bejegyzésében:
A polgármester az előző ciklusban az egyik képviselő-testületi ülésen elmondta, hogy Erdélyiben egy panzióban járt, ahol a tulajdonostól érdeklődött utánam. Megtudhatta, hogy elég gyakran megfordultam ott. Jó, baráti kapcsolatba kerültem a panzióssal, családjával, és munkatársaival. Gyakran beszéltünk az elmúlt rendszer magyarországi, romániai sajátosságairól, és a két nép közötti viszonyról.
Egyetértettünk abban, hogy mind a két népnek a béke, az egymás megértése, és tisztelete lehet a legfontosabb, az érvényesülés és a vágyott jólét felé vezető közös úton. A múlt sebeinek feltépése, a történelmi igazságtalanságok egymás szemére hányása nem oldja, hanem erősíti a görcsöket. Kizárólag az együttműködés mind szélesebb körének kiépítése lehet a népek boldogulásának az alapja.
Meggyőződésem, hogy nem lehet hazafi az az ember, aki a maga országának szeretetét hirdeti, de nem tisztel, más népeket. Az ilyen magatartás ellenségeskedést szít, gyűlöletet kelt, háborúskodáshoz vezethet, ami a legnagyobb bűnök egyike, amit
ember /vezető/ hazájával, népével szemben elkövethet.
Borbély Lénárd, a 2010-es évek vége felé találkozott a panzió tulajdonosával, akitől csodálkozva tudta meg, hogy gyakran járt itt a rendszerváltást követő években egy csepeli ember, akit az Erdélyben élő magyarságnak és románságnak a megértőjeként ismert meg. Az ifjú polgármester ezen elcsodálkozhatott. így fordulhatott elő, hogy meg is kérdezte: biztos, hogy ugyanarról az emberről beszélünk? Borbély úr ugyanis életkorát, születését, családi, és ismerősi kapcsolatait, politikai beállítottságát illetően egész más alapokon áll. Ebből adódóan a hazaszeretet fogalma is mást jelenthet a számára.
Lehet, hogy benne az átélt sérelmek, az elnyomatás és a revánsvágy munkál. Bennem a megbocsájtás, és a megbocsáttatás, a hoszú távú békés építő munka elősegítése, és a közös európai ház felépítése a prioritás. Ebből adódóan szinte természetes is, hogy nem értjük egymást! Az is természetes, hogy egy erdélyi magyar ember meg azt nem érti, hogy ezek a „magyarországiak”, akik értik, tudják, és fájlalják a sokat szenvedett erdélyi emberek problémáit, miért nem értik egymást?
Ennek oka abban rejlik, hogy különbség van a nacionalizmus, és a hazaszeretet között! A nacionalizmust sokan félreértik, és a hazaszeretettel azonosítják. Pedig nagy különbség van a két fogalom között! A hazaszeretet, nem csupán annak a népnek, hazának, nyelvnek, kultúrának (stb) az elfogadását és tiszteletét jelenti, amiben élünk, hanem ennél sokkal többet. A nacionalizmus viszont azt is jelenti, hogy a másik (elsősorban környező) népekkel szembeni sérelmeket, ebből adódó, ellenszenvet (kifejlett formájában gyűlöletet) felkorbácsolja. Borbély Lénárd azt hiszi, hogy cselekedetei, - mivel a nacionalista alapokon érlelődnek - egyben helyesek is. A valóság, és a történelmi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy rettenetesen károsak!
Manapság még tapasztalni ugyan igényt a sok évtizedig rosszul értelmezett hazaszeretetből adódó hiányérzet nacionalizmussal való helyettesítésére, de már talán mutatkoznak az emberek között, a hazaszeretet felismerésének gyümölcsei. Radnóti Miklós, és Wass Albert egy azon téren való elhelyezése nyilvánvaló hatalmi provokáció. Mindenki értette, hogy a régi konfliktusoknak, a rossz történelmi tapasztalatoknak a felkorbácsolását jelenti. A provokátor ismert, az elkövető nem! Itt nem bűnösöket, elkövetőket kéne keresni, - újabb megfigyelő kamerákat kihelyezni, vagy (emberverő) biztonsági őröket megfizetni - hanem önvizsgálatot tartani. Olyan mély elemzést, ami rámutatna, hogy mennyire nem érti a most uralkodó tekintélyelvű „neo-úri” rendszer, a világ, Európa, és a kor követelményeit.
HORVÁTH GYULA
Forrás: Facebook
