Március 14-én lesz 100 éves a Csepeli Munkásotthon. Blogunk ez év január 15-én sorozatot indított   az intézmény 100 éves fennállásának tiszteletére, amelyben az otthon 1920. március 14-i avatásától eltelt éveket tekintettük át.

Legutóbb az 1968-2010 közötti legendás sikereket hozó időszak néhány, a munkásotthonnal kapcsolatos fontosabb eseményét elevenítettük fel, most pedig az azt követő évek lényegesebb történéseit vesszük sorra.

Kínok, küzdelmek kiútkereséssel

Ez a tíz esztendő a csepeli önkormányzat fideszes vezetése és a Csepeli Munkásotthon Alapítvány közötti egyoldalú harc jegyében telt el. Egyoldalú, mert a harcot Németh Szilárd, a Fidesz 2010-ben megválasztott polgármestere kezdte. Harcához mindene megvolt, rendelkezhetett a harchoz szükséges közpénzzel, voltak jogászok, akik vállalták az ügyet, s mögötte állt a hatalomba került fideszes többség, míg a munkásotthon vezetése csak védekezni tudott. Németh nem sokkal megválasztása után, minden egyeztetés nélkül megszüntette az önkormányzat és az intézmény együttműködését, majd később megakadályozta az állami támogatás kifizetését is, amelynek éves összegét korábban a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete (TEMI) évente hagyott jóvá. Elérte, minisztériumi illetékesekkel, államtitkárokkal a háta mögött, hogy az ország hasonló intézményeit összefogó TEMI végig asszisztáljon saját intézményük tönkretételéhez. Csakhogy nem állt meg itt:

gyakorlatilag eltiltotta a kerületi önkormányzathoz tartozó valamennyi intézményt a munkásotthonnal kapcsolatos együttműködéstől. Célját, az Alapítvány átvételét azonban nem tudta elérni.

Politikáját a 2014-ben megválasztott Borbély Lénárd is folytatta, bár ő is megszavazta a választása előtti hónapban még Németh Szilárd, kampánycélokat szolgáló 30 milliós támogatási javaslatát. Megszavazta, de a rendeletileg jóváhagyott összeget nem fizette ki a Munkásotthonnak. Jogilag teljesíthetetlen feltételekhez kötötte. Mivel így sem tudták rászorítani az alapítvány kuratóriumát a „fegyverletételre”, Németh az intézmény „közösségi tulajdona vétele érdekében” 2015-ben törvénymódosítást kezdeményezett, mert már nem látott más utat az otthon feletti teljes hatalom megszerzésére. A lex Munkásotthon-t a parlamenti fideszes többség elfogadta, az alapítvány átvétele ellen tiltakozó szervezetek viszont még az év júniusában demonstrációt szerveztek a munkásotthon fideszes lenyúlása ellen. Az elfogadott törvény egyébként jogilag több sebből vérzett, ezért végrehajthatatlan lett.  

Az önkormányzat vezetése mégis folytatta az anyagi ellehetetlenítést, minden állami, önkormányzati csapot elzártak. Több évig tartó bírósági eljárást indítottak, melynek végén elérték, hogy a felügyelő bizottság tagjait ők nevezhették meg, azonban az alapítványi kuratóriumban nem tudtak többséget szerezni. A Csepeli Munkásotthon Alapítvány irányítása, az alapítványi tulajdon feletti gazdálkodás most is a kuratórium „kezében” van. Segíti munkájukat a feléjük megnyilvánult lakossági szolidaritás, illetve annak egyik példája, a 2018 augusztusában megalakult Csepeli Munkásotthon Baráti Köre. Béke még sincs az olajfák alatt. Igaz idén a képviselő-testület 5 milliós támogatást hagyott jóvá a 100 éves évforduló méltó megünneplésére, de a hat éve megígért 30 milliós támogatás kifizetésében még mindig nincs döntés.

A munkásotthon feletti hatalom megszerzéséért folytatott nemegyszer nemtelen fideszes harc végső célját illetően eredménytelen volt, de jelentős változásokat hozott a művelődési intézmény életében. A teljes önkormányzati, állami támogatás évek óta tartó hiánya meglátszott/meglátszik a ház kulturális rendezvényei számának fokozatos csökkenésében, a befogadó színházi produkciók visszaesésében, a könyvtár visszafejlődésében, a munkásotthon dolgozói létszámának fogyásában.  Takács Mónika, az intézmény vezetője és Nagy József, az alapítvány kuratóriumának elnöke

„És mégis mozog a Föld”.

Ennyi áskálódás, hatalmi önkény ellenére ebben a 10 esztendőben is élt a Csepeli Munkásotthon. Lényegében saját erőből, némi pályázati segítséggel, néhány cég támogatásával, bérleti díjakkal, rendezvényeik bevételeivel tartotta fenn a kultúrába vetett hitet a csepeliekben, a munkásotthon művészeti együtteseiben, klubjaiban, szakköreiben, a különböző előadásokat, tanfolyamokat szervező civil erőkben. Igaz, a néptáncosok két kis csoportját, és a fúvószenekart „elcsábította” az önkormányzati vezetés, de ezalatt az évek alatt

> közel 300 színházi előadást (felnőtt, gyermek és matiné előadást) tartottak, a Turay Ida Színház és más, fővárosi és vidéki színházak, stúdiók közreműködésével, 

> a nagy rendezvényeik (gálák, ünnepi köszöntő műsorok, nyugdíjas találkozók, országos művészeti programok, pl. az Országos Öregtáncos Találkozók lebonyolítása, a nemzetközi programok, így a Kárpát-medencei népzenei verseny megszervezése, emlékkoncertek stb.) sikeresek voltak, 

> a most is megtartott zenei és mozgásművészeti foglalkozások, a működő együttesek, klubok, művészeti és tárgyalkotó körök, szakkörök, nyelvtanfolyamok, egészség megőrző és sportfoglalkozások, irodalmi programok, könyvtári rendezvények, tanfolyamok sok embert vonzottak, vonzanak ma is az intézménybe. A Csepel Táncegyüttes, a Csepeli Öregtáncosok Együttese, a Tamariska Táncműhely, a Képzőművész Kör, a Stemmer Ferenc Fotóklub, a Fazekas-keramikus szakkör, a Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub, az Olvasó és Kiránduló Nagyik Klubja, a Nyugdíjas Klub, az Éremgyűjtők Klubja, a Hastánc csoport, a Hip-hop Táncsuli, a Gitársuli, a Kertarát Klub, a Dover Nyelviskola stb., vezetői, tagjai, hallgatói nehezebb körülmények között folytatták és folytatják munkájukat, élik életüket a ház falai között,

> jelentős kapcsolatokat alakítottak ki a csepeli vállalkozókkal, a Csepel-szigeti intézményekkel, a civil szervezetek széles körével, 

> a csepeli vállalkozók, a bérlők és csepeli önkéntesek segítségével még némi belső karbantartási- épület-fenntartási munka elvégzésére is jutott erő. 

E mögött a 10 év mögött ott voltak és vannak az előző 90 év munkásművelődésért, a csepeliek felemelkedéséért, a fennmaradásért vívott küzdelmei, a hazai és nemzetközi elismerést arató eredményei, nagyszerű, megőrzésre és továbbfejlesztésre méltó hagyományai, a kultúrát szerető és megbecsülő csepeliek szeretete, kiállása a „melós”, a  Csepeli Munkásotthon Alapítvány mellett. Ez adott erőt a ház vezetőinek, munkatársainak a közművelődésben, a csepeliek szolgálatában végzett munkájukhoz. 

A 100 év története – a csepeli munkásotthon, a kultúra és a hatalom viszonyának okán –, talán megért volna, az ünnepi programok sorában, legalább egy szakmai konferenciát is, a történet még élő szereplői, a kultúrát szerető csepeliek, a kultúrához értő szakemberek közreműködésével. Hiányát nem tudtuk és tudjuk pótolni, ezért a több emberöltőt felölelő történet egyik tanulságául Vitányi Ivánhoz, az idén 94 éves szociológushoz fordultunk. Vitányi  még 2016-ban írta egy tanulmányában: 

 „A Hatalom + Kultúra = Történelem tétele azt jelenti, hogy hatalom és a kultúra komplementer fogalmak, egyik sem lehet abszolút úr a másikon. A hatalomnak támogatnia kell a kultúrát, de nem uralkodhat fölötte. Támogatnia kell, hogy a kultúra autonóm fejlődése egyre szélesebb rétegeket érintsen, egyre többen alakítsák ki magukban azt a szemléletet, amely az egyenlőség, szabadság és szolidaritás eszméi alapján egy modern európai társadalomban látja a magyarság társadalmi felzárkózásának lehetőségét. Amely pillanatban a hatalom uralkodni akar a kultúrán, lelép a demokratikus fejlődés útjáról, és belép az autoriter-tirannikus-diktatórikus stílusú uralmi rendszerek mutánsainak sorába”. 

http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/a-kultura-szerepe-a-tarsadalomban-es-a-demokraciaban  

Sorozatunkkal a március 14-én 100 esztendős munkásotthon küzdelmei, kudarcai, sikerei és az azokat létrehozó emberek, népművelők, könyvtárosok, közművelődési szakemberek, alkalmazottak, vezetők és beosztottak, a kultúrát, a munkásotthont segítő és támogató, neves és névtelen csepeliek előtt tisztelgünk. Nekik és követőiknek üzenünk, Ady Endre, Intés az őrzőkhöz című versének második versszakával: 

                                                     „Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
                                                     Az Élet él és élni akar,
                                                     Nem azért adott annyi szépet,
                                                     Hogy átvádoljanak most rajta
                                                     Véres s ostoba feneségek.
                                                     Oly szomorú embernek lenni
                                                     S szörnyüek az állat-hős igék
                                                     S a csillag-szóró éjszakák
                                                     Ma sem engedik feledtetni
                                                     Az ember Szépbe-szőtt hitét
                                                     S akik még vagytok, őrzőn, árván,
                                                     Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”

Felhasznált irodalom:

Drucker Tibor: A Csepeli Munkásotthon története, a Csepeli Munkásotthon Alapítvány kiadása, Budapest, 2000 és 

a Csepeli Munkásotthon Alapítvány honlapja: https://www.csepelimunkasotthon.hu/index_main.html